Tisztelt Doktornő!
Az én problémám, mostmár mondhatni több mint egy éve kezdődött, 16 éves voltam amikor bevertem a fejem, a sérülés nem volt nagy, hetek alatt elmúltak az agyrázkódásom tünetei..
Amikor is furcsa érzések jöttek elő nálam, elidegenedtem az élettől, a testemtől, kizuhantam a világból, nem tudtam magammal mit kezdeni, feküdtem mint egy fadarab és azthittem nem létezem..Nem érzékelek én tudatot, aztérzem nem a jelenben élek, hanem minden a múlt jelenete.. Az állapot azóta is fennáll, azzal a különbséggel,hogy néha jobb, néha szinten tartja magát, és van amikor elviselhetetlenné válik, ilyenkor még az is eszembejut,hogy véget vetek az egésznek, de nem lennék képes rá..
Azóta ugyebár, már ellátták a deperszonalizációs és derealizációs jelzőkkel a tüneteim, de ettől nem érzem jobban magam.. Természetesen járok terápiára 8 hónapja, ami segített elfogadni a betegséget, de nem könnyíti meg a mindennapjaim, bár bízom a terapeutámban, azthiszem mégis nagyobb változásra vártam, hiszen már 8. hónapot taposom nála hol heti 2 vagy 1x-i alkalommal, nem olcsón.. Gyógyszeres kezelést nem kapok, csak Frontint szedek napi 3x 0,25 mg-ot..Feküdtem bent Budapesten A Vadaskertben , ahol aztmondták ezek a tünetek már nincsenek, csak az agyam generálja őket.. Nem igazán kaptam tanácsokat.. Tudom,hogy a legfontosabb a türelem, mégis azt érzem kifogytam, nem bírom, nem tudom elviselni már.. Nem félek a pszichózistól , tudom ha félnék csak jobban szoronganék, mégis bennem van,hogy a betegségem odáig is fajulhat.. Lenne valami ötlete, javaslata?
Válaszát előre is köszönöm!
Viktória/17