Tisztelt Doktornő!
Az élettársam miatt írok. 70 éves, én jóval fiatalabb vagyok, és még dolgozom. 24 éve élünk együtt. Másfél évvel ezelőtt a párom csípőprotézis műtéten esett át. A műtét előtt is már ideges volt, de ezt még meg lehetett magyarázni. A műtét után idegessé, türelmetlenné vált és a rehabon pánik rohamot kapott, amikor a pszichológussal beszélt. Utána egy évig járt pszichológushoz és pszichiáterhez a Délpesti Kórházba. Aztán abbahagyta. A műtét után jellemző volt rá, hogy ideges, türelmetlen, nincs életkedve, nem akar semmit sem csinálni, viszont falánkság gyötri, valamint döntésképtelen. Éjszaka alig aludt, felkelt, és fel-alá mászkált, ill. ki-beszállt az ágyból, amit most ismét csinál. Mirzatent szed lefekvés előtt, de csak felet.
Most februárban az autónkat parkoláskor meghúzták, ez annyira felidegesítette, hogy most mit csináljon, hogy két kisebb koccanásos balesetet is okozott. Ezekkel kapcsolatban az a téveszme alakult ki nála, hogy szabálytalanul intézte az ezzel kapcsolatos autójavítást, továbbá, hogy tartozik az autójavítónak. Már a folyamat közben is szorongott, félt, hogy biztosítási csalás miatt letartóztatják. Természetesen nem volt semmi a rovásán, ami miatt egy normális ember aggódhatna. Miután az autót kijavították, továbbra is azt hitte, hogy a szervíz el akarja venni tőle az autóját, most pedig egy ismerős házaspárról gondolja, akik egy biztosítónál dolgoznak, hogy beperelték őt, és meg akarják szerezni az autóját. Semmilyen észérv sem használ. Már eljutott odáig, hogy a lakás is rámegy a pereskedésre, és el fogják árverezni a fejünk fölül. Dühös, kétségbeesett, fél. Három hónapja szinte csak erről beszél. Ez már kínzás, számára is és számomra is. Látja, hogy ez beteg dolog, néha elbizonytalanodik, hogy talán téved, de aztán megint kezdi elölről. Nem tud semmi másra figyelni, ez már a hétköznapi dolgokra is kihat, mert hülyeségeket is csinál. Orvoshoz nem akar elmenni. Még nem adtuk fel teljesen, de sokszor már csak ráhagyjuk. De nekem szinte elviselhetetlen a lét mellette, és nem tudok segíteni rajta és magamon. Már emésztési problémái is vannak. Most is itt pánikol mellettem, hogy holnap lesz a tárgyalás. Már az is eszembe jutott, hogy kihívom a mentőket, de a pszichiátriai osztály olyan borzalmas. Az öcsém volt már ott, ezért tudom. Azt szeretném megkérdezni, hogy hogyan tudnám rávenni, hogy elmenjen orvoshoz, és mi a helyes viselkedés a környezete részéről.
Előre is köszönöm válaszát.
Üdvözlettel,
Gizike