Tisztelt Doktornő!
Szeretném a segítségét kérni, ugyanis erős meggyőződésem szerint önértékelési zavarokkal küzdök. Azért írásban lépek kapcsolatba Önnel, ugyanis a verbális kifejezőkészségem élő szóban nem túl jó. 27 éves vagyok és az a problémám, hogy saját magam legnagyobb ellensége vagyok.
"Negatív, kritikus éngondolatok megjelenése. Mintha egy személyreszabott ellendrukkerünk lenne, aki mindig tudja, mi esne a legrosszabbul, hol van a gyenge pontunk, és azt célozza meg. Ez a belső hang néha olyan észrevétlenül végzi munkáját, hogy fel sem tűnik, csak az, hogy elromlott a kedvünk. Egy hasonlattal élve a negatív önértékelés olyan, mintha össze lennénk zárva valakivel, aki mindig kritizál."
Pontosan ezeket a tüneteket vélem felfedezni magamon is már egy ideje.
Ezért nem is jön össze semmi az életben. Bármibe kezdek, minden balul sül el. Soha nincsen sikerélményem. Ez pedig mégjobban elmélyíti nálam az öngyűlöletet. Most már ott tartok, hogy szinte már örömömet lelem az önsanyargatásban, önkínzásban. Úgy vagyok vele, hogy bármilyen rossz dolog történik velem, én teljes mértékben rászolgáltam arra. Már arra sem vagyok képes, hogy önmagamért tegyek bármit is, egyfajta passzivitás vett rajtam erőt. A külvilággal szemben rideg, elutasító és távolságtartó vagyok. Nehezen nyílok meg. Mindenkiben az ellenséget látom elsősorban. Ismeretlen számomra a "szeretet" fogalma is. (Nem rendelkezem "szerető" családi háttérrel.)
Ezek miatt állandóan rosszkedvű, lehangolt, depressziós vagyok. Jellemző nálam a mértéktelen evés és alkoholizálás (mint örömpótló tevékenység). Úgy megyek mindennap dolgozni, mintha kivégzésre mennék. Már fizikai tünetek is jelentkeztek: gyomorfájdalom, gyomorégés, bélgörcsök, hányinger, fejfájás, szédülés, levertség, végtag és gerincfájdalmak. Alig alszom éjszaka, napközben a koffeinen függök, napvégén az alkoholon. Minden egyes nap. A munkámra emiatt lassan képtelen vagyok koncentrálni. A környezetemet folyamatosan elhanyagolom, ugyanúgy az egészségemet és a külső megjelenésemet. A stresszt és idegességet folyamatosan magamba folytom, amit aztán az "alkohol segítségével" oldok fel. Ezért már máson se jár az agyam, mint az öngyilkosság és állandóan azért imádkozom, hogy "vigyen el az ördög".
Csupán azért bátorkodtam felvenni Önnel a kapcsolatot, mert abban reménykedem, hátha találok valamilyen kiutat ebből a lehetetlen helyzetből, mert így nem lehet élni. (Mert azért minden ember vágyik a szíve legmélyén egy normális életre.)
Az a baj, hogy annyira nem tudok megbízni a saját megérzéseimben, hogy azt se tudom hogy melyik szakemberhez kéne fordulnom. A "belső negatív énem" pedig folyamatosan lebeszél arról, hogy segítséget kérjek "mert úgyse lehet rajtam segíteni, az emberek csak a pénzt nézik, nem azt, hogyan segítsenek". Ezért sem merek szakemberhez fordulni. Viszont tudom ha ez így marad, akkor nekem rövid időn belül végem. Ezért is szeretnék tanácsot kérni Öntől - amennyiben tudna segíteni - hogy milyen irányba induljak el. Őszintén hálás lennék a segítségért.