Tisztelt Doktornő!

Szeretném a véleményét kérni a következő problémával kapcsolatban, hogy milyen módon tudnék magamon segíteni. Tavaly volt egy autóbalesetem, én fizikailag nem sérültem meg, de az autóm totálkáros lett. Én is hibás vagyok, mert aznap nem kellett volna feltétlenül elindulnom...azóta úgy érzem, hogy semmi jót nem érdemlek meg és ha történnek velem jó dolgok állandóan attól rettegek, hogy úgyse tart sokáig vagy a félelem miatt örülni sem tudok/merek (A szüleimnek köszönhetően két hónapon belül lett másik autóm és újra el tudtam menni dolgozni külföldre) Félek új dolgokba belevágni. Nem vagyok képes élvezni a pillanatot és mindenben a hiányt, hibát keresem, hogy mi nem jó. Lelkiismeret furdalásom van, ha olyan dolgokat csinálok, amiket szeretek (pl. sport, olvasás, utazás), így mindig csinálok valamit és egyáltalán nem szoktam emiatt az alváson kívül pihenni, relaxálni és gyűlölök egyedül lenni. Pedig hosszú évekig fontosak voltak ezek az elfoglaltságok. A szüleim szerint a sport, relaxáció időpocsékolás és lenézik ezeket a dolgokat. Úgy érzem elvesztegetem az időt, ha lepihenek és hogy nem érdemlem meg..37 éves vagyok és egyedül élek. Korábban nem gondolkodtam így és eszembe sem jutottak ilyen dolgok. Olyan mintha "kifordultam" volna magamból. Persze lehet, hogy ezek a nem normális gondolatok teljesen más tőröl fakadnak, de az eset óta vettem észre és nagyon zavar. Mit tudok tenni egyedül, mi a véleménye? Köszönöm: egy kérdező