amalgám vagy fehér tömés

Kedves Márta!

Az amalgámról , a benne levő higanyról, és annak káros hatásairól sokat hallunk az utóbbi időben. Tudományosan bizonyított, hogy a higany rendkívül jól és gyorsan felszívódik a bőrről, nyálkahártyáról, légzőfelületről, és mint nehézfém kumulálódik (felhalmozódik) a szervezetben, ahol igen káros hatást fejt ki. Az amalgámot mégis elterjedten használják a fogászatban. Mi ennek az oka? Egyrészt gazdasági: más tömőanyagokhoz képest olcsó, másrészt technológiai: egyszerűen, gyorsan feldolgozható, sokkal kevesebb technológiai fegyelmet igénylő anyag, mint a fogszínű fehér tömések anyaga a kompozit, vagy a tömések helyett készített betétek anyaga: a porcelán és az arany. Tehát a tömeges szintű, olcsó ellátásra kiválóan alkalmas az amalgám - az összes hibájával együtt (higany felszabadulás, hővezetés, csúnya esztétikai eredmény stb.). Az amalgámról és a higanyról azonban tudnunk kell, hogy az amalgámtömések krónikus higanymérgezést képesek előidézni. A higany agyban mérhető felezési ideje 18 év, ami azt jelenti, hogy kb. 6x18 év alatt tudna a higany legnagyobb része eltávozni az agyból. A higanygőz a placentán (méhlepény) is átjut, tehát a magzat számára különös veszélyt jelenthet. A frissen felszívódott higany egy része a vesén keresztül ürül, egy amalgámtömés behelyezése után például 5-40 mg higany mérhető a vizeletben. A higanyionok szulfhidrilcsoportjaik révén erőteljesen képesek kapcsolódni szöveti szerkezetekhez. Toxikológiai értelemben az amalgám higany-, ezüst-, ón-, és réztartalmának van a legnagyobb jelentősége, allergológiai értelemben viszont a higany és a réz mellett leginkább a régebbi amalgámtömésekben még előforduló nikkel bír fontossággal. Az amalgámtömés higanyt bocsát ki. Az amalgámtömések nehézfémleadása sok faktortól függ, és igen nagy változékonyságot mutat.

Különösen sok higany szabadul fel és raktározódik el a szövetekben a tömés behelyezésekor és eltávolításakor, mely akár 160 mg is lehet, és akár akut higanymérgezést is okozhat.

Növeli az amalgám leadását, ha a tömés koronákkal, hidakkal érintkezik, vagy több fém (akár két különbözőképpen létrehozott amalgámötvözet is lehet) galvánáramot hoz létre a szájban. (2 különböző elektronegativitású fém, közötte mint elektrolit a nyál.)  

A forró és/vagy savanyú italok és ételek, az erőteljes rágás növelik a higanyfelszabadulást.

Az ivóvízben 1 mikrogramm higany engedélyezett 1 liter vízben. Amalgámtömések esetén rágáskor a nyál 700 mikrogramm körüli higanyt tartalmaz. Az érvényes közegészségügyi szabályok értelmében a nyálat nem szabadna lenyelni...

A mosás közben a kefe ledörzsöli az amalgám felső oxidált rétegét, mely a nehézfém-kivándorlás megakadályozásáért felelős. Klinikai vizsgálatok bizonyították, hogy az amalgámtöméseket hordozó páciensek valamennyi szervében a kontrollokéhoz képest többszörös higanyszintet lehet mérni és az is ismert, hogy az amalgámtömések eltávolítása után sem változik a higany mérési értéke, mivel a bejutott higany felhalmozódik , és csak igen hosszú idő után ürül. A légutakon keresztüli higanyfelszívódás mellett igazolt a higanygőz közvetlen agybajutása. Az amalgámból állandóan felszabaduló higany a melléküregek nyálkahártyáin folyamatosan lecsapódik, és részben az idegek közvetítésével, részben pedig a koponyaalapi keringés segítségével megkerülve a máj méregtelenítő hatását rövid úton bejut az agyba, ahol nagy affinitással kapcsolódik az agysejtekhez.

Az ezüstamalgám összetétele  50% folyékony higany + 50% amalgámpor,  melynek összetétele: gamma-2-tartalmú gamma-2- mentes amalgámpor amalgámpor,  Ezüst min. 65% min. 40% , Ón max. 29% max. 32% , Réz max. 6% max. 30%, Cink max. 2% max. 3%, Higany max. 3% max. 2% . Az amalgám tartósan elraktározódik a következő szövetekben: az emésztőrendszer nyálkahártyasejtjei, a bőr hámsejtjei. haj-, nyál és izzadságmirigyek, pajzsmirigy , máj, hasnyálmirigy és vese, here és prosztata, agy: elsősorban a szürkeállományban, az agytörzs magvaiban és a kisagyban. Leghosszabb felezési ideje (18 év): az agyban, a herében, a vesében és az immunszervekben elraktározott higanynak van.

A krónikus higanymérgezés tünetei nagyon lassan és alattomosan lépnek fel:  étvágytalanság, súlycsökkenés, sápadtság, fejfájás, végtagfájdalmak, hasmenésre való hajlam, fokozottabb nyálkiválasztás. A nem specifikus általános tünetek hetekig, hónapokig, de akár évekig is fennállhatnak, mielőtt újabb mérgezési jelek mutatkoznak. Ugyancsak korai tünetnek számít: fémes szájíz (galvaniznus miatt), szájégés, fogínygyulladás, nyaki fájdalmak, szájszáradás és vörös garatív A lelkiállapotra jellemző lehet: gyakori hangulatingadozás, nagyfokú fáradékonyság, indokolatlan félelmek, az önbizalom csökkenése, az emlékezet csökkenése, depresszió, idegesség, feszültség, agresszivitás, önkontrollvesztés és hajlam a dühkitörésekre jelentéktelen események kapcsán is. A legsúlyosabb esetekben hallucinációk és delírium léphet fel.

Természetesen a fent leírt tünetek ritkán alakulnak ki, és csak az arra hajlamos emberekben, de mindenesetre számolnunk kell a higany kóros hatásaival. Üdvözlettel,