párkapcsolati probléma

Kedves György!

Remélhetőleg életem legnehezem időszakán igyekszem túllépni, és a legnehezebb döntés meghozatala előtt állok. Két pici gyermekem van (3 és 1 évesek), férjemmel lassan 10 éve vagyunk együtt. Decemberben kiderült, hogy másfél éve szeretője van, egy "kedves" kolléganő személyében. Akkor el is hagyott minket. 2 hónap múlva, miután jelezte, hogy visszajönne, visszafogadtam. Tudom, hogy kettőn áll a vásár, a házasságom megromlásában belátom, hogy bizony volt szerepem, ám -még ha van is összefüggés- a csalásáért egy szem felelősséget nem vagyok hajlandó vállalni, az az ő gyengesége. A történtek után mindketten jártunk külön-külön pszichológushoz, amíg a pénztárcánk bírta. Az én terapeutám is úgy látta, mintha szélmalomharcot vívnék. Én igyekeztem változni, és a férjem is belátta, hogy eredménnyel. Én azonban nem látom rajta a változást. Soha nem tudtunk beszélni, és most is hiába próbálkozom. Hatalmasat csalódtam benne, és most nem tudom, milyen is ő valójában. Amikor visszajött, mondtam neki, hogy azért neki is segítenie kell abban, hogy túllépjek azon, amit tett. Nagyon fáj, hogy a második gyermekünk foganásával (tervezett gyermek) egyidőben indult a kapcsolata, és úgy csináltam végig a terhességet, hogy éreztem, nincs mellettem. A kicsi fél éves volt, amikor borult a bili, és elment. Jelenleg kedves, mint mindenkivel. Ám ha probléma merül fel, vagy próbálok beszélni vele az érzéseimről (volt, hogy a terapeutám "adta a szavakat a számba", nehogy hibás kommunikáció folytán legyen kudarcra ítélve a beszélgetés), vagy arról, hogyan lehetne előremozdítani a kapcsolatunkat, akkor nem mondhatnám, hogy szeretetteljes a viselkedése. Nem értem meg, miért nem próbálja ezt a nyilvánvaló bizalmi válságot orvosolni. Semmit nem tesz, hogy visszaszerezze a bizalmamat, sőt, ha lehetősége volna rá, épp fordítottan viselkedik. Olvasgatok könyveket a témában, Mesterkurzus sorozatból, Mars és Vénusz könyveket, és most találkoztam a családfelállítással is. Nagyon foglalkoztat ez az irány, és a férjem is szeretné kipróbálni (tőle hallottam róla). Az érdekelne, hogy a dilemmámra tud-e a családfelállítás megoldást adni. Amióta ez a krízis tart, az jár a fejemben, hogy a férjem múltjában (főleg a szüleivel kapcsolatban) lehet valami, ami gátolja, hogy a szeretetét kimutassa, illetve kommunikálni tudjon. De az is lehet, hogy csak próbálok más magyarázatot találni, pedig a megoldás pofon egyszerű: nem szeret engem. Nem tudom, hogy váljunk-e, vagy sem. Én szeretnék boldogan élni, de ha nem érzem, hogy szeretnek, akkor nem fog menni. Fogalmam sincs mit tegyek, fogalmam sincs milyen a férjem, fogalmam sincs milyen ő valójában, mi járhat a fejében, és fogalmam sincs, hogyan tudnék újra bízni benne. És itt elsősorban nem egy következő megcsalástól való félelmemre célzok. Bízni a szeretetében. Tudni, hogy számíthatok rá, hogy figyel rám, hogy fontos vagyok neki, hogy bármit elmondhatok neki. Egyszóval érdemes küzdeni, vagy csak időhúzás? Kaphatok-e valamilyen útmutatót arról, hogy mi lakozik a lelkében, őszinték-e a szándékai, valóban szeret-e, vagy még mindig az a másik nő lakozik a szívében? Nem akarok szamár lenni egy ló mellett. Legyen bármi/bárki az a ló, önmaga, a szülei vagy egy másik nő. Természetesen a gyerekek nehezítik a döntést. Ha nem lennének, már rég feladtam volna, vissza sem fogadtam volna. De csak miattuk nem szabad fenntartani a házasságot, annak ők is meginnák a levét. Válaszát előre is nagyon köszönöm:
Kriszti

Kedves György!

Az apám alkoholista már ebbe születtem bele, így nem sok éjszakát aludtam a saját ágyamba! Az egész így történt!
Álandóan menekültünk apám agressziója elöl, anyám mindig azt nézte hogy éppen kihez tudunk menni, kit nem zavarunk, kihez tudunk menni akár az éjszaka is, ha úgy alakul!
A nénikém volt erre a megfelelő személy, neki volt 2 fia, nálunk talán 3-4 évvel idősebbek! Sokszor náluk aludtunk! Már nem is tudom hogy kezdődött, de egy nap az idősebbik fiú nekiállt tapogatni, és úgymond megerőszakolt! Én kis fejjel hiába próbáltam megvédeni magam, egyedül kevés voltam hozzá!

A sors gyakran úgy hozta hogy ismét náluk aludtunk, így elkerülhetetlen volt hogy ismét megtörténjen! Ez több éven keresztül így folytatódott! Ha nem mentünk fel hozzájuk akkor ő jött le hozzánk, és ismét megtörtént! Egy kis idő után már nem is tiltakoztam, úgy gondoltam, hogy ha hagyom magam, akkor előbb szabadulok! Ami így is történt, csak hogy élveztem is a dolgot, ami akkor nem is tűnt olyan nagy bajnak!

12-13 éves koromba hagyta abba, amikor úgymond nagy lány lettem! A problémák igazából akkor kezdődtek igazán, amikor tényleg felfogtam hogy mi is történt, és ez nem helyénvaló! Rossz volt rádöbbenni hogy igen én ez vagyok, akit csak úgy bármikor....

Amikor kikerültem általános iskolából teljesen más ember lettem, az előtt nagyszáju nagy dumás lányból, egy félszeg, önbizalom nélküli, emberke voltam, aki kisebbnek érezte magát mind a többi ember!
Kerestem az olyan emberek társaságát akiket valamilyen szempontból nehezen fogad el a társadalom! Elkezdtem lógni a suliból, ittam, suli mellet, vagy helyette, füveztem, vagdostam a kezem... és még sorolhatnám! Ezek a dolgok közül az ivás és a vagdosás megmaradt! Érzéketlen lettem!

Nem tudok normális kapcsolatot kialakítani, érzelmek nélkül megyek a kapcsolataimba, ami általában nem működnek!
Szexuális életem nem igazán van, az előző kapcsolatom 1 évig tartott, ez idő alatt 4 szer voltuk együtt, és akkor sem volt sikeres! Majd sok veszekedés után szakítottunk! A jelenlegi kapcsolatom 3 hónapos, vele már többször voltam együtt, de nem érzek semmit, nem élvezem az együttléteket! Neki elmondtam hogy mi történt kiskoromba, de csak látszólag fogadja el, én úgy érzem! Azt mondja hogy megérti hogy az együttlét az nekem nem jó, de neki hiányzik a szex, és próbál is közeledni felém, amit én nem akarok, de megteszem, hisz neki erre van szüksége!

Vajon jól teszem? Már magam sem tudom!
Zsuzsi

Tisztelt Doktor Úr!
Ma voltunk a pszichológusnál. Elég hosszúra sikeredett. Szinte csak a feleségemmel beszélgetett négy szemközt. A végén cseréltünk. Kérdezte, hogy szeretem-e igazán a feleségemet. Igennel válaszoltam. Mondta, hogy a feleségem és a másik férfi között Plátói szerelem van, de az viszont jó erős a feleségem irányából. Kérdztem, hogy mit tegyek azt javasolta, hogy legyek türelemmel. Kérdésemre, hogy meddig 2 választ adott. Első: lehet, hogy akár fél év is nem tudja. Második: Addig legyek türelemmel amíg ez az állapot a feleségem és köztem nem fordul drasztikussá. Tehát veszekedés, ordibálás, stb. Nem tudom mit tegyek. Beszéltem a párommal én úgy veszem rajta észre, hogy csak az álltalam nyújtott "biztonság" miatt van még velem. Én úgy gondolom amit a feleségem is megerősített, hogy benne nem fog elmúlni a szerelem érzése a másik férfi iránt amíg össze nem jönnek fizikailag is. Tehát tovább lépnek a Plátói szerelem szintjéről. Megbeszéltük, hogy elutazik 1 hétre a szüleihez a kislányunkkal és ott majd kiderül, hogy ki hiányzik neki jobban én vagy a másik férfi. Nemtom szerintem ez se fog megoldást hozni. Néha már ott tartok, hogy legyen vége ennek az egész szenvedésnek és lépjen tovább a másik irányába. Tanácstalan vagyok. Igazság szerint azt sem tudom, hogy jó pszichológusnál voltunk-e. Én az eredmény tekintetében kicsit többet vártam, de lehet hogy csak nekem vannak nagy elvárásaim. Ma 2 hónap után újra volt szerelmi aktus kettőnk között. Furcsa volt se nekem se neki nem volt valami felemelő érzés. Lehet, hogy csak az egész szitu miatt nemtudom. Ő azt mondta, hogy ez is erősítette az érzését, hogy a másik férfi kell neki.
Kérem, ha tud valami tanácsot adni akkor tegye meg.
Válaszát előre is köszönöm

anonim

Tisztelt Doktor Úr!

Úgy néz ki, hogy csak a jövő héten tudunk eljutni a pszichológushoz, mert hamarabb nincs időpont. Ha megvan az eredmény írok önnek újbol. Addig is jó lett volna tudni, hogy ön mit gondol erröl az egész helyzetröl, de megértem, hogy csak akkor akar állást foglalni a dologban amikor tudja a pszichológus véleményét.

Üdvözlettel

anonim

Tisztelt Doktor Úr!

Felségemmel élek házasságban már több mint 6 éve van egy csodálatos kislányunk. Minden tökéletes, és harmónikus volt a kapcsolatunkban, eddig. A feleségemen észre vettem kb. 2 hónappal ezelött, hogy nem úgy viszonyul hozzám mint addig. Szóvá tettem, hogy mi a probléma mindig kitérő választ adott emiatt sűrűn voltak vitáink is. Kb 1 héttel ezelött elmondta, hogy beleszeretett a kolegájába és nem tudja mi legyen. Azt mondja, hogy szeret engem de ott van a másik. Látni rajta, hogy fülig szerelmes, de nem tudja most hogyan tovább. Én meg szeretném menteni a kapcsolatunkat csak rajta nem látom az akarást. Nagy nehezen rábeszéltem, hogy menjünk el egy pszichológushoz, hogy talán kitudja deríteni hogy mit szeretne igazán a lelke mélyén. Én nagyon szeretem a feleségemet, de elég nehezen viselem ezt a helyzetett szoval minél hamarabb szeretnék pontot rakni a végére. Akár igen akár nem. Persze ha nem akkor bennem egy világ fog összeomlani, de ez az élet. Nemtom érdemes e neki feladni egy házasságot, gyereket mindent egy szerelemért akivel még nem is volt együtt ( én legalábbis így tudom). Nemtudom mitévő legyek hogyan reagáljam le ezt az egész dolgot.

Kérem segítsen

Előre is köszönettel

anonim

T. Doktor úr. Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy a párom megcsalt másfél ével ezelőtt. 10 éve vagyunk égyütt és soha egy hangos szo nem volt köztünk. Végig néztem .hogy 6 honapon át mással volt és nem szoltam csak mikor már a ideg összeomlásal a korházbol kijöttem. Elmonta és lezárta. Igaz rá nem sokra a barátnöje elkezdett hivogatni ami mai napig tart . akkor drült ki ,hogy szexüális kapcsolata volt vele és füveztek is amin nagyon kiborultam de nem szoltam. Az a gondom ,hogy nem tudom feldolgozni ,hogy mással volt nagyon fáj és a gyerekeim is érzik rajtam. Öregnek lepukant embernek érzem magam pedig mindig csinos voltam és senki nem monta meg a koromat és azt ,hogy 3 gyerekem van.Most már azota semmi nem érdekel és magamba zárkoztam mert senkinek nem mondhatom el ,hogy mi történt mert nagyon szégyelem ,hogy ennyit érek. mit tegyek vagy mit csináljak hoy ezzek az érzések elmuljanak? KÖSSZÖNÖM elöre is válaszát.

25éves lány vagyok és van egy férfi aki 32 éves régóta ismerjük egymást 2évig csak barátok voltunk,ő többször is közeledett felém és mondta is,hogy tetszem neki,de valahogy akkor még nem érdekelt.Aztán 2év mulva amikor most szingli lettem újból irt egyből amint megtudta a szingliségemet,hogy találkozzunk,a talin megfogta a kezemet szépeket mondott majdnem megcsókolt de ekkor én még az exemet sirattam,igy mondtam neki,hogy ez nekem tul gyors.Aztán rá egy hónapra én vetettem fel az ötletet,hogy mi lenne ha csak sexelnénk egyett,erre ő igent mondott de azt hitte csak tesztelem igy kicsit félösködve mondta az igent a válaszomra.Aztán együtt voltunk és nagyon jó volt neki is nekem is és csókoloztunk is,taliztunk 2szer és mivel elég rámenös voltam ezért azt kérte utána ,hogy ne találkozzunk egy darabig mert tulzásba vittem,aztán megharagudtam rá,és nem beszélgettem vele .2nap mulva irt,hogy ne haragudjak rá és hogy találkozzunk,de akkor az a tali már más volt,vacsit fözött nekem,szóval le vett a lábamról és ugyanugy volt csókolozás meg minden.Aztán taliztunk kb két hetente egyszer folyamatosan mindig mivel nagyon elfoglalt a munkája miatt és sajnos szüleivel is baj van mert betegek tehát nincs sok ideje találkozgatni és nem is sexmániás.S a találkozások alkalmával rengeteget beszélgettünk és megtudtam róla,hogy nagyon zárkozott vannak depresziósabb napjai is és elég csendes ,félénk férfi és barátnöje se volt sok talán 2,egyéjszakás meg nem is volt neki.S én mindig nagyon kedves,türelmes vagyok vele,nem nyavalygok mert ilyen ritkán látom őt,meg mindennap beszélünk internet segítségével is szóval sosem vetem ezt a szemére,tudom,hogy nem fekszik le mással se és azt is tudom nem csak a sexért van velem,mivel elmondtam neki tettekkel hogy szerelmes vagyok belé,igaz azt nem mertem elmondani hogy szeretem mert félek megint elijeszteném,de azt mondtam neki,hogy nekem ő kell és lassan fogok vele haladni.S mivel egyszer már megmondta hogy őt ez zavarja ezért gondolom most is elmondta volna ha ez zavarná őt még mindig és mondta volna hagyjuk abba,de mivel ugyanolyan kedves velem ugynaugy csókolgat simogatja a kezemet igy gondolom csak a félénksége miatt van ez,hogy nem mondja azt,hogy járjunk vagy tényleg neki ehhez idö kell,de az is lehet csak én látom ezt igy és ő csupán kedves,nem akar megbántani ,viszont akkor nem tudom mért hagyja hogy mégjobban belezugjak ,már aludtunk is együtt és egész éjjel felém volt fordulva áttkarolt el se engedett reggel is megcsókolt igaz reggel szex nem volt csak este,de mivel nem szexmániás igy gondolom ezért nem.Ön szerint szeret engem ez a férfi vagy csak ő se tudja mit akar vagy csak játszik?Mondjam el neki,hogy szeretem őt vagy várjak még ezzel?Vagy ez számára tényleg csak szex?azt is megfigyeltem rajta hogyha megharagszom rá valamiért akkor rögtön addig teper amig szóba nem állok vele újra,tehát fontos neki az ,hogy mi jóba legyünk.De sok barátom azt mondja,ha szeretne mindegy milyen sokat dolgozik megoldaná,hogy talizzunk.Hát nem tudom,az a baj hogy évek óta nem volt barátnője és megszokta a napi programjait és még családgondjai is vannak és sokszor túlórázik.Nem lakunk egymástól mesze kb fél órányira,de a talikat csak kéthetente tudja megoldani de van amikor havonta.
Előre is köszönöm válasz levelét.