Kedves György !
Kb 2 hónapja voltam egy családállításon. Megtapasztaltam ez milyen fantasztikus módszer, efelől kétségem sincs. Már segítőként is csodás dolgokat tapasztaltam meg. Amikor az én problémámra került sor, szóhoz sem tudtam jutni a családtagjaim képviselőinek viselkedésén - tökéletes volt. Valamit viszont nagyon nem értek: mi lehet az oka annak, hogy a tényleges problémám egy szemernyit sem javul.
Anyukámmal való kapcsolatomban nem stimmel valami. Ott az állításon sem tudtam közeledni \"hozzá\" (pontosabban az őt megszemélyesítő segítő felé), félelmet, taszítást, hidegséget éreztem. Az állítást vezető többszöri sugallatára végülis megöleltem, de nem volt jó érzés. Aztán megerősítő mondatokat kellett mondanom, ami nagyon távol állt tőlem, valamiért nem is akartam elismételni, aztán csak azért mondtam, hogy essünk már túl rajta.
Nem hiszem, hogy ennek így kell lennie. Ezalatt szinte végig sírtam, még most is, ha erre a jelenetre gondolok, tehát valami csak történt, de hát hogy van az, hogy egy \"esemény\" sírást vált ki, mégsem tudom mi történt, és mégsem hoz változást.
Azóta \"játszottam\" olyat, hogy felálltam ugyanúgy, mint ott, próbáltam a lehető legpontosabban visszaemlékezni a szavakra, mozdulatokra. Egyszer csak azt vettem észre, hogy valami oknál fogva, a fejemet elfordítva csak nézek jobbra lefelé, ne kelljen ránézni anyukámra, mert mintha azt mondogatná \" Te vagy az oka, miattad van...\" Hiába kutatok a memóriámba, nem jut eszembe olyan helyzet, amikor ez elhangozhatott, de valamiért csak ez ugrott be.
Anyukámmal kapcsolatban arra is szerettem volna valamiféle választ, miért van az, hogy nem csak a régi dolgokban élem az ő életét, már már túl sok a hasonlóság - a mai napokban is számtalanszor történik velem olyasmi, amiről egy két nap után kiderül vele is... Pl megfájdult a térdem, ami egyébként nem jellemző, aztán másnap telefonált, hogy nem tudja mi van vele, de fáj a térde. Eleinte nem nagyon tűnt fel, de mostanra rengeteg ilyen dolog van.
Sajnos mostanában nem jutok el újabb állításra, de tudok-e tenni valamit, hogy jobb legyen ?
Köszönettel:
Iker