
Bader György
Pszichológus, asztrológus, tanár, családállító
pszichológus, Hellinger-féle családállító, asztrológus, Bach-virágterapeuta
Elérhetőségeim:
Cím: 7625 Pécs, Dr. Majorossy I. utca 36.
Telefon: 06-30/940-67-89
E-mail: info@pramana.hu
Honlap: http://www.pramana.hu/
Pszichológus, asztrológus, tanár, családállító
pszichológus, Hellinger-féle családállító, asztrológus, Bach-virágterapeuta
Elérhetőségeim:
Cím: 7625 Pécs, Dr. Majorossy I. utca 36.
Telefon: 06-30/940-67-89
E-mail: info@pramana.hu
Honlap: http://www.pramana.hu/
Témakörök ►
összes téma
bach virágterápia
családi probléma
egyéni lelki probléma
életvezetési kihívás
emberi kapcsolatokkal összefüggõ probléma
félelem
gyerekkel kapcsolatos probléma
idõminõséggel kapcsolatos kérdés
információadás
információadás horoszkóp alapján
kérdés családállításról
kommunikációs probléma
párkapcsolati probléma
szexualitás
szülés
testi probléma
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Tisztelt Bader úr,
sok tünetem utalhat félikerségemre, amit állításra kéne vinni, ám ehhez még sok erőt kell gyűjtenem, mert már csak az mélységesen felkavar, ha a témáról olvasok. A kérdésem most az lenne, hogy ezzel esetleg összefüggésben állhat -e az anyám iránt érzett nagyfokú haragom? Azaz egyik magzat érezhet -e haragot -amit továbbvisz felnőttként- a másik elveszített magzat miatt az anya iránt? Úgy tudom, a gyerekek nem haragszanak, főként szeretnek, ám a magzatok érzelemvilágáról nem sokat tudok. Egy gyerek képes valóban joggal haragudni a szüleire?
Nagyon fura érzéseim vannak, szeretem is anyámat, természetesen, de sokszor hirtelen indulatok, düh, harag fog el irányába anélkül, hogy kiváltotta volna valami konkrét tettel. Felnőtt fejjel belátom, hogy ahogyan én megtorolni akarom rajta ezt a valamit, (persze nem teszem, mert kulturált, józan eszű vagyok, de ez a visszafojtás csak egyre felerősíti ez érzéseimet, amitől nagyon szenvedek és tehetetlennek érzem magam), olyan mértékben ő nem ártott nekem, emlékezetem szerint. Vagyis nem tartom reálisnak/normálisnak ezeket az érzéseket. Kb. tizenegynehány évesen kezdődtek (semmi különös, más trauma nem ért akkor) és azóta erősödnek ezek az érzések, de mindig valamivel meg tudtam magyarázni, hogy "igen, ő gonosz velem, ezért haragszom", de ezt ma már másként látom.
Talán félek szembenézni az igazi okkal, ezért is csak itt kérdezem meg, tapogatózom ezügyben.
Válaszát nagyon megköszönöm,
Cecil
sok tünetem utalhat félikerségemre, amit állításra kéne vinni, ám ehhez még sok erőt kell gyűjtenem, mert már csak az mélységesen felkavar, ha a témáról olvasok. A kérdésem most az lenne, hogy ezzel esetleg összefüggésben állhat -e az anyám iránt érzett nagyfokú haragom? Azaz egyik magzat érezhet -e haragot -amit továbbvisz felnőttként- a másik elveszített magzat miatt az anya iránt? Úgy tudom, a gyerekek nem haragszanak, főként szeretnek, ám a magzatok érzelemvilágáról nem sokat tudok. Egy gyerek képes valóban joggal haragudni a szüleire?
Nagyon fura érzéseim vannak, szeretem is anyámat, természetesen, de sokszor hirtelen indulatok, düh, harag fog el irányába anélkül, hogy kiváltotta volna valami konkrét tettel. Felnőtt fejjel belátom, hogy ahogyan én megtorolni akarom rajta ezt a valamit, (persze nem teszem, mert kulturált, józan eszű vagyok, de ez a visszafojtás csak egyre felerősíti ez érzéseimet, amitől nagyon szenvedek és tehetetlennek érzem magam), olyan mértékben ő nem ártott nekem, emlékezetem szerint. Vagyis nem tartom reálisnak/normálisnak ezeket az érzéseket. Kb. tizenegynehány évesen kezdődtek (semmi különös, más trauma nem ért akkor) és azóta erősödnek ezek az érzések, de mindig valamivel meg tudtam magyarázni, hogy "igen, ő gonosz velem, ezért haragszom", de ezt ma már másként látom.
Talán félek szembenézni az igazi okkal, ezért is csak itt kérdezem meg, tapogatózom ezügyben.
Válaszát nagyon megköszönöm,
Cecil
Kedves Cecil,
általában a félikerségre nem jellemző, hogy a megszületett gyerek csak a félikerség miatt haragudjon az anyára. Olyan viszont nem ritkán fordul elő, hogy egy ember a felmenők közül valakivel tudatosulatlanul azonosulva ("szolidaritva"), annak a személynek az érzéseit átvéve átéli ugyanazt, amit az a valaki élt át a saját szülőjével - például akár a haragot is.
Ilyen esetben Ön megélheti teljesen valósan a haragot itt, most, a saját anyjával, miközben azok, akikhez ez valójában tartozott, esetleg már rég halottak.
Mint látja, megint csak a családfelállításhoz jutottunk vissza. Ha elérkezik az ideje, menjen el egyre, addig is a legjobbakat kívánom Önnek:
Bader György
2011-03-21 20:47:09
általában a félikerségre nem jellemző, hogy a megszületett gyerek csak a félikerség miatt haragudjon az anyára. Olyan viszont nem ritkán fordul elő, hogy egy ember a felmenők közül valakivel tudatosulatlanul azonosulva ("szolidaritva"), annak a személynek az érzéseit átvéve átéli ugyanazt, amit az a valaki élt át a saját szülőjével - például akár a haragot is.
Ilyen esetben Ön megélheti teljesen valósan a haragot itt, most, a saját anyjával, miközben azok, akikhez ez valójában tartozott, esetleg már rég halottak.
Mint látja, megint csak a családfelállításhoz jutottunk vissza. Ha elérkezik az ideje, menjen el egyre, addig is a legjobbakat kívánom Önnek:
Bader György
2011-03-21 20:47:09
Olvasói értékelés: nincs még értékelés