Kedves György!
23 éves fiatal diplomás lány vagyok,3 és fél éve párkapcsolatban élek.Mindenem megvan amim csak lehet,nincsennek tragédiák az életembe a párom szeret,nem csal meg,jól bánik velem.Mégis egy ideje letört vagyok,rossz kedvű,nem találom a helyem,nem találom az élet értelmét,nem látom minek örülhetnék,mivel csinálhatnék jókedvet magamnak. Lassan már odajutok kételkedek szeretem e a párom,de a sok fiú közül csak nála éreztem azt,hogy vele tudnék élni,vele élném le az életem. És mégis,mintha most kezdene rámborulni a világ, és félek,mert értem én hogy a szerelem elmúlik,de akkor most azért jönnek ezek a rossz érzések?Folyamatosan szorongok, küzdök a hangulatingadozásaimmal és magammal.Súlyproblémáim is vannak nagyon régen,azt ne is emlitsem,meg szállott fogyókúrázó és edző vagyok,de igysem vagyok elégedett magammal kb 14 éves korom óta.Maga szerint kell nekem segitség vagy csak ez női hiszti,nem akarok senkit feleslegesn a problémáimmal zavarni.
Válaszát előre is köszönöm.
Emese