Kedves Gabika,

amin tudnak viccelődve nevetni, azzal már túl nagy baj nincs...
Ezzel együtt, a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy ilyen eseteknél az, akinek volt egy külső kapcsolata bizonyos értelemben "eladósodik" a társánál, mivel fájdalmat okoz neki a cselekedetével.
Valószínűleg ez volt az oka az Ön részéről a jó ideig tartó felemlegetésnek, ami - mivel megújulva újjászületett a kapcsolatuk - az idővel enyhült.
Ám amíg az eladósodás nincs "lerendezve", addig ott marad önök között a lelki-szellemi energiatérben a megtörtént dolog.
Így a javaslat úgy szól, hogy - amennyiben a párja erre nyitott - találjanak ki közösen valamilyen "jóvátételt", amiről Ő azt érzi, hogy szívesen megteszi, Ön pedig azt, hogy ha ezt megkapja, akkor utána már képes lesz megállni, hogy ne viccelődjön a párja kikacsingató részével minden alkalommal, amikor az valamilyen formában a külvilágból beköszön.
Ezzel természetesen nem szeretnénk sem meg nem történtté tenni a dolgot, sem pedig szemet hunyni afölött, hogy van a párjában egy másra vágyó rész is. Viszont ha a mindennapokban jól megvannak és - ha nem is mindig és reflexesen, de néha-néha, alkalomszerűen - viccelődni is tudnak a nem hűséges részek jelenlétén, akkor azt gondolom, hogy úgy mondanak igent a kapcsolati hűségnek ellentmondó részekre, hogy közben kézben tartják ezt az energiát és egyébként szeretetet hoznak létre és élnek meg a kapcsolatban. Ennél többet pedig nem nagyon lehet kívánni.
Fontos, hogy ha megtörténik a "jóvátétel", akkor utána valóban lépjenek túl az addigi szakaszon és tekintsék végérvényesen lezártnak a múltat.
Ha ötleteket akarnak esetleg gyűjteni ez ügyben, akkor elolvashatják bármelyik, a párkapcsolatokkal foglalkozó családállításos könyvet, pl. Johannes Neuhauser: Mi teszi sikeressé a szerelmet c. könyvét, vagy a másfelől közelítő, de ugyanolyan hasznos Boswijk-Hummel: A párkapcsolat forradalma c. könyvét.
Üdvözlettel:


Bader György
2013-12-05 10:14:17