Andrási Betty
Holisztikus pszichológus
Elérhetőségeim:
Email: info@andrasibetty.com
Weboldal: https://andrasibetty.com
https://stoppanik.hu
Telefon: 06703309685
Facebook oldal: https://www.facebook.com/andrasibettypszichologus
Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/659371985383885/
Holisztikus pszichológus
Elérhetőségeim:
Email: info@andrasibetty.com
Weboldal: https://andrasibetty.com
https://stoppanik.hu
Telefon: 06703309685
Facebook oldal: https://www.facebook.com/andrasibettypszichologus
Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/659371985383885/
Választott témakör:
gyerek
Témakörök ►
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
kapcsolattartas
Kedves Szakértő! italos szülővel, ha nem akarom tartani a kapcsolatot az normálus e ? 10 éve járok oda, de nem bírom már nézni a leépülését. Köszönöm
Kedves Kérdező!
Teljesen természetes, hogy egy számunkra mérgező vagy nem sokat adó családi kapcsolatban nem szeretnénk már részt venni, főleg, ha úgy érezzük, hogy mindent megtettünk, függetlenül attól, hogy ez az illető a szülőnk.
Valójában nem a szülőnkkel nem akarunk kapcsolódni, hanem az ő viselkedését, hozzáállását vagy azokat a személyiségtulajdonságokat utasítjuk el, amelyek, jelen esetben az alkoholból eredeztethetőek.
Üdvözlettel
Andrási Betty
2023-03-20 11:07:37
Teljesen természetes, hogy egy számunkra mérgező vagy nem sokat adó családi kapcsolatban nem szeretnénk már részt venni, főleg, ha úgy érezzük, hogy mindent megtettünk, függetlenül attól, hogy ez az illető a szülőnk.
Valójában nem a szülőnkkel nem akarunk kapcsolódni, hanem az ő viselkedését, hozzáállását vagy azokat a személyiségtulajdonságokat utasítjuk el, amelyek, jelen esetben az alkoholból eredeztethetőek.
Üdvözlettel
Andrási Betty
2023-03-20 11:07:37
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kérdés
Kedves Andrási Betty!Hosszú évek óta apám soha nem köszönt nőnap alkalmából ami nagyon rosszul esik. De azt elmondja, hogy az utcában vagy a boltos néninek mondta, hogy mondta, hogy "Boldog nőnapot" de soha nem kérdezem meg, hogy engem miért nem köszönt fel. Ennek a napnak nem az a lényege, hogy ki kit tart bombázó nőnek, hiszen a nyugdíjas néniket, anyukákat, kislányokat is köszöntik. Miért esik ez nekem ennyire nagyon rosszul? Köszönöm! Kérdező :((
Kedves Kérdező!
Teljesen természetes és ösztönös dolog, hogy szeretnénk kötődni a szüleinkhez, azokhoz, akik életet adtak nekünk. Gyermekkorunktól erre törekszünk és küzdünk azért, hogy szeretve érezzük magunkat általuk. Ha bármikor előfordult, hogy úgy éreztük, hogy hiányt szenvedtünk ebben, akkor felnőtt korunkban is a belső gyermek arra vágyik, hogy elismerjék, megdicsérjék és kimutassák, hogy szeretik.
Hiába tudjuk már felnőtt fejjel, hogy milyenek a szüleink, a tudatalattiban alakul ki ez a fajta kötődési vágy, ami nem tudatos.
Családállítással nagyon szépen lehet ezt gyógyítani, illetve segít megérteni, hogy akár az édesapánk miért nem tudta kimutatni a szeretetét felénk.
Gyakori, hogy egy apa is traumatizált, sérült gyerek volt és ezáltal nem tudja kimutatni a szeretetét. Ez nem jelenti azt, hogy nincs is benne szeretet, pusztán nem tudja szavakkal kifejezni. Lehet mindenkinek elmondja, hogy mennyire büszke rád és mennyire szeret, de a szemedbe ezt sosem tudja kimondani.
Ahogy idősödünk van, hogy ez oldódik. Amikor már azt gondolod, hogy nem is érdekel, annyira csalódott vagy, sűrűn ekkor halljuk meg azokat a mondatokat, amelyekre vágytunk.
Mindig jól fog esni, mert mégiscsak az apánkról van szó.
Andrási Betty
2023-03-09 15:10:31
Teljesen természetes és ösztönös dolog, hogy szeretnénk kötődni a szüleinkhez, azokhoz, akik életet adtak nekünk. Gyermekkorunktól erre törekszünk és küzdünk azért, hogy szeretve érezzük magunkat általuk. Ha bármikor előfordult, hogy úgy éreztük, hogy hiányt szenvedtünk ebben, akkor felnőtt korunkban is a belső gyermek arra vágyik, hogy elismerjék, megdicsérjék és kimutassák, hogy szeretik.
Hiába tudjuk már felnőtt fejjel, hogy milyenek a szüleink, a tudatalattiban alakul ki ez a fajta kötődési vágy, ami nem tudatos.
Családállítással nagyon szépen lehet ezt gyógyítani, illetve segít megérteni, hogy akár az édesapánk miért nem tudta kimutatni a szeretetét felénk.
Gyakori, hogy egy apa is traumatizált, sérült gyerek volt és ezáltal nem tudja kimutatni a szeretetét. Ez nem jelenti azt, hogy nincs is benne szeretet, pusztán nem tudja szavakkal kifejezni. Lehet mindenkinek elmondja, hogy mennyire büszke rád és mennyire szeret, de a szemedbe ezt sosem tudja kimondani.
Ahogy idősödünk van, hogy ez oldódik. Amikor már azt gondolod, hogy nem is érdekel, annyira csalódott vagy, sűrűn ekkor halljuk meg azokat a mondatokat, amelyekre vágytunk.
Mindig jól fog esni, mert mégiscsak az apánkról van szó.
Andrási Betty
2023-03-09 15:10:31
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
alkoholizmus
Kedves Szakértő!Egyik szülőm él már csak, de alkoholista 63 éves. Egész gyermekkoromat meghatározta, nagyon sokat féltem, mert agresszív volt, iskolában csúfoltak miatta, hogy részeges a szülőm. Ennek ellenére felnőttként olyan tisztelettel bántam/bánok vele, mint más a rendes szüleivel sem. Most már annyira le van robbanva egészségileg, hogy alig bír bármit csinálni. Pár éve elkezdtem járni emiatt hozzá rendszeresen, de nagyon belefáradtam. Vittem vitamint, segítettem, takarítottam, hogy bérlakásából ne tegyék ki..
Egy ideig akkor keveset is ivott mikor mentem, de mára már nem foglalkozik vele, ugyan úgy leissza magát akkor is, ha tudja menni fogok, nem egyszer sérteget, gúnyos agresszív is, ha ott vagyok. Rájöttem , hogy kár neki bármit venni, vinni (hisz a saját pénzéből is meg tudná venni ezeket, ha akarná) és csak kizárólag a pia és a cigaretta érdekli erre költi pénze 90%át. Nagyon nagy baleknak érzem magam az utóbbi időben és mikor már másnap menni kell hozzá -mert hozzászoktattam és már várja- nagyon rossz kedvem van. Ahogy megyek be az utcába már szorongok, hogy mi vár rám. Nagyon erősen italos és van, hogy hízeleg puszilgat,. közben borzasztó visszataszító, de nem szólhatok rá, nem húzhatom el az arcom, mert "szülő." :((
Többször gondoltam rá és egy barátom mondta nekem ne tartsam vele a viszonyt, mert nagyon rossz hatással van rám. Kórházba, orvoshoz menni nem akar, tiltakozik, ellenzi. Gyógyszerben nem hisz, szerinte nem a 40 év italozás, hanem a parkinson kór miatt remeg..
Csak ez az egy szülőm van már és azzal gyötör, hogy ő a halálba akarja inni magát. Ha rágyújt egy cigarettára annyira köhög már tőle, hogy szó szerint a földig hajon és fogja a mellkasát. (Napi 2 dobozzal szív) Mondom neki, hogy mire jó ez már neked? Erre az a válasza, hogy jó az kell az. Az italra pedig azt válaszolja ne foglalkozzam vele, hogy ő iszik ő akkor is ugyan az, így kell elfogadni. És különben is vannak részeg józanok és józan részegek.
Ezt a totális leépülését már nem bírom nézni, nem akarok menni oda és nem értem miért csinálom, mikor taszít és nekem lelkileg fáj az, hogy nem segíthetek rajta. Ő nem segít magán. Akkor miért kell végignéznem ezt?
Önnek mi a véleménye? Nagyon szépen köszönöm! Melinda
Kedves Melinda!
Nagyon sokszor, az, hogy hogy állunk a szüleinkhez, akkor, amikor bántalmaznak minket, az neveltetés és társadalmi nyomás kérdése és sok esetben ezért elfelejtjük azt nézni, hogy számunkra mi a jó. Azonban számukra valamikor az a jó, ha ez a lelkiismeretfurdalás felszínen van és muszáj megtenni, amit meg kell tenni. Azonban van egy pont, amikor magunkat éppen annyira érdemes szeretni, mint a szüleinket.
Ilyen esteben, ha elengeded azt az elvárást, hogy a szülőd megváltozik és nem úgy kezeled, mint egy gyereket, hanem tiszteled, mint felnőttet, mint az apádat vagy az anyádat és elfogadod, hogy ez az ő döntése, hogy most itt tart és azt teszed, amit ő kér, nem pedig azt, amit te tartasz jónak, akkor tudod majd úgy látni őt, mint egy felnőtt embert. Mert eddig valójában úgy kezeled, mint egy gyereket, akinek meg kell változnia, akit meg akarsz menteni, de nem a mi felelősségünk a szüleinket megmenteni. Tanácsolni, javasolni természetesen tudunk dolgokat, de helyettük meggyógyulni, helyettük másképp gondolkodni nem tudunk.
Ha már odáig fajul egy kapcsolat, hogy számunkra már terhes vagy akár erőszakos, akkor azt ki tudjuk kerülni, anélkül, hogy megbántsuk a másikat. Érdemes helyrerakni a szülő-gyerek dinamikát a lelkünkben, hiszen akár tovább vihetjük a saját gyermekeinkre. Azonban egy családállítással nagyon szépen meg lehet dolgozni és meg lehet érteni, miért viselkedik úgy a szülő, ahogy, illetve leállítjuk azt a fajta rossz működést, amiben mi is szenvedünk.
Érdemes lehet teljesen őszintén magadba nézned, hogy szíved szerint, mi az, amit te tennél és mitől éreznéd magad boldognak, mert ettől valószínűleg nem. Jellemzően nem a teljes elszigetelődés, de nem is a jelenlegi állapot, hogy meg akarod menteni, szokott a megoldás lenni, hanem valahol a kettő között. Ne mások véleménye határozza meg, hogy hogyan állsz a szüleidhez, hanem a saját érzéseid, amik igaz eredhetnek megfelelésből vagy félelemből, de ha már felismered őket, akkor tudsz rajtuk dolgozni.
Üdvözlettel
Andrási Betty
2023-01-04 09:46:24
Nagyon sokszor, az, hogy hogy állunk a szüleinkhez, akkor, amikor bántalmaznak minket, az neveltetés és társadalmi nyomás kérdése és sok esetben ezért elfelejtjük azt nézni, hogy számunkra mi a jó. Azonban számukra valamikor az a jó, ha ez a lelkiismeretfurdalás felszínen van és muszáj megtenni, amit meg kell tenni. Azonban van egy pont, amikor magunkat éppen annyira érdemes szeretni, mint a szüleinket.
Ilyen esteben, ha elengeded azt az elvárást, hogy a szülőd megváltozik és nem úgy kezeled, mint egy gyereket, hanem tiszteled, mint felnőttet, mint az apádat vagy az anyádat és elfogadod, hogy ez az ő döntése, hogy most itt tart és azt teszed, amit ő kér, nem pedig azt, amit te tartasz jónak, akkor tudod majd úgy látni őt, mint egy felnőtt embert. Mert eddig valójában úgy kezeled, mint egy gyereket, akinek meg kell változnia, akit meg akarsz menteni, de nem a mi felelősségünk a szüleinket megmenteni. Tanácsolni, javasolni természetesen tudunk dolgokat, de helyettük meggyógyulni, helyettük másképp gondolkodni nem tudunk.
Ha már odáig fajul egy kapcsolat, hogy számunkra már terhes vagy akár erőszakos, akkor azt ki tudjuk kerülni, anélkül, hogy megbántsuk a másikat. Érdemes helyrerakni a szülő-gyerek dinamikát a lelkünkben, hiszen akár tovább vihetjük a saját gyermekeinkre. Azonban egy családállítással nagyon szépen meg lehet dolgozni és meg lehet érteni, miért viselkedik úgy a szülő, ahogy, illetve leállítjuk azt a fajta rossz működést, amiben mi is szenvedünk.
Érdemes lehet teljesen őszintén magadba nézned, hogy szíved szerint, mi az, amit te tennél és mitől éreznéd magad boldognak, mert ettől valószínűleg nem. Jellemzően nem a teljes elszigetelődés, de nem is a jelenlegi állapot, hogy meg akarod menteni, szokott a megoldás lenni, hanem valahol a kettő között. Ne mások véleménye határozza meg, hogy hogyan állsz a szüleidhez, hanem a saját érzéseid, amik igaz eredhetnek megfelelésből vagy félelemből, de ha már felismered őket, akkor tudsz rajtuk dolgozni.
Üdvözlettel
Andrási Betty
2023-01-04 09:46:24
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}