Miért is fontos ez a kérdés? Mert sokaknak, akik kisbabát szeretnének, már azelőtt megvan az elképzelésük a baba neméről, mielőtt megfogan.

Mi a helyzet akkor, ha mégis más lesz?

Sok ilyen történetet hallottam már. Amikor végre megfogant a várva várt baba, nagy volt az öröm, aztán az első ultrahangon, amikor kiderült, hogy nem lány lesz, hanem fiú, akkor darabokra tört. Előfordul az is, hogy valaki hónapokig gyötrődik amiatt, hogy a pocakjában növő baba más nemű lesz, mint, amit szeretett volna. Arra viszont kevesen gondolnak ilyenkor, hogy mit él át a baba.

A magzati fejlődés része az is, hogy a baba átérzi az édesanya összes érzését legyen az aggodalom, félelem, szomorúság, bánat vagy éppen öröm és boldogság.

Milyen következményekkel jár ez?

A baba sokszor érezheti magát bizonytalannak. Nem tudja, hogy valóban akarják-e őt vagy nem. Sokszor az is megesik ilyenkor, hogy nem fejlődik olyan ütemben, mint más pocaklakók, addig, amíg az édesanya helyre nem teszi magában ezeket az érzéseket. Az apa érzései is fontosak már a fogantatás pillanatától, hiszen az is nagy mértékben befolyásolja az Édesanyát.

Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy ezek az érzések megmaradnak felnőttkorban is, mert a tudatalatti tárolja őket és bizony használja is nap, mint nap. Ilyenkor érdemes rá oldást kérni. Kismamák oldása is lehetséges, hiszen vele együtt a baba is oldódik, különösen akkor, ha jelen voltak ilyen érzések az anyában. Így nem kell egy életen át cipelnie ezt a terhet. Később pedig háttere lehet ez a párkapcsolati, baráti vagy akár családi problémáknak is, ezért felnőtt korban is érdemes még ezzel foglalkozni.

Tipp: a még meg nem fogant babát is szeretni kell tekintet nélkül arra, hogy milyen lesz a neme, így mentesül legalább ettől az elvárástól.

Fotó: David Castillo Dominici/FreeDigitalPhotos.net