Ma már tudjuk, hogy nem csak a grimaszok lehetnek árulkodóak, hanem legegyszerűbb mozdulataink is. Ahogyan ülünk, ahogy kezünket mozdítjuk, vagy éppen az, ha gondterhelten dörzsölgetjük homlokunkat, egy szakember számára sok mindent elárulhat. Testünk jelbeszéde könnyen felismerhető, laikusok is tisztában vannak vele, csupán nem tulajdonítanak ennek nagyobb jelentőséget.

Ahogyan gyerekeinken észrevesszük amikor füllentenek, vagy meglátjuk, ha egy hosszú ideje ismert barátunk gondterhelt, úgy másokon is képesek vagyunk felismerni az apró jeleket. És bármilyen különös is, ezek a jelek minden országban más-más formában tűnnek fel, részben ezért is tűnik másnak, "idegennek" egy külföldi ország. Míg hazánkban a hazugságon kapott ember általában ajka közelében tartja a kezét, külföldön inkább a fülét dörzsölgeti. Minden országnak megvan a maga nonverbális kommunikációs rendszere.

Ki, hogyan használja

Kutatók megállapították, hogy minden egyes mozdulat egy-egy szónak felel meg. A mozdulatok alkalmazása azonban attól is függ, kivel kommunikálunk, s milyen lakóhelyről érkeztünk. Az ország, a város, de akár tudásunk is befolyásolhatja hogyan és mennyire használjunk mozdulatainkat. A vidéki emberek kevésbé tűrik a zsúfoltságot, hiszen megszokták a tág életteret, a nagyobb városokban élők pedig megszokták, ezért testbeszédet is ritkábban használnak a szűkös hely miatt.

Azok az emberek, akik kisebb szókinccsel rendelkeznek, gyakrabban kísérik mondandójukat mozdulatokkal. Az egyes térségekben élők más-más zónákkal rendelkeznek. Az intim szféra, vagyis az a távolság, melyen belülre már csak hozzánk közel állókat engedünk, minden térségben már és más. Míg Európában a tőlünk 20-30 cm-re állókat nem tekintjük betolakodóknak, addig más nemzeteknél ez a távolság jóval nagyobb.