A türelem egyre fogy a várakozókban.

Egy ötéves forma kislány lép a pénztároshoz :

-         Mit csinálsz ? – kérdi.

-         Várom, hogy kijavítsák a hibámat.- így a válasz.

-         Mit rontottál el ? – faggatózik tovább a kislány.

-         Tudod, nem megfelelő billentyűt nyomtam le a számológépen – válaszolt a pénztáros, akinek arcán már kis mosoly jelent meg feledve bosszúságát.

-         Mi van abban a dobozban ? – folytatja a lányka , mintha mi sem történt volna.

-         Pénz van benne, de most nem tudom kinyitni- válaszolt a pénztárosnő, válaszában megelőzve egy következő kérdést.

Újabb kérdésre nem került sor, mert megérkezett a főnöknő és törölte a gépen a hibás kódot. Folytatódhatott a munka. A türelmetlenek türelmesen viselték a várakozást, mert a lányka ártatlan, de annál igazibb, őszintébb kérdéseivel feloldotta a tétlenséget, elfelejtette a mindennapok morgolódásait, bosszúságait.