Miért takargatják sokan a testüket a strandon?

Például mi, anyák. Akik több gyereket hordtunk a szívünk alatt, és világra hoztuk őket. Igen, lehet, hogy ennek vannak nyomai a testünkön, de mégis miért kellene ezt szégyellnünk? Miért kellene takargatnunk magunkat a strandon? 

Lehet, hogy a kétrészes bikini nem úgy áll már rajtunk, mint 18 éves korunkban, de ez egyáltalán nem számít! Nem kell egyrészes fürdőruhában, vagy ne adj' Isten pólóban és nadrágban lógatnunk a lábunkat a vízbe az idők végezetéig!

Persze, most azt gondoljátok, hogy én könnyen beszélek, biztos fiatal vagyok és vékony. Biztos sok az önbizalmam. 

Elárulom: egyik sem. 3 gyerekem van. Nóri 7 éves, Noel 5, Norina pedig 3. Mindegyik terhességem nyomot hagyott a testemen. Nemcsak csíkok lettek a hasamon, hanem borzasztóan meg is ereszkedett a bőröm. Nem szép látvány, tudom. Ráadásul úszógumim is van. Régebben nagyon szégyelltem, takargattam, nem akartam strandra menni, inkább elküldtem az apjukat egyedül a gyerekekkel. 

Ráadásul sok hajam is kihullott... és már rég messze vagyok a korábbi "versenysúlyomtól". 
 

Undorodtam magamtól és féltem, hogy nem fogok így kelleni a férjemnek

Megmondom őszintén, bár erős a kapcsolatom a férjemmel, mégis ott motoszkált a fejemben, hogy mi van, ha elkezd más után kacsintgatni. Amikor nyaraltunk, mindig azt néztem, hogy milyen lányok mászkálnak a Balaton partján és nem bírtam a tükörbe nézni. Undorodtam magamtól. 

Aztán vettem egy nagy levegőt (persze közben már évek teltek el), és azt mondtam, hogy ezt így nem csinálhatom tovább. Nem retteghetek attól folyton, hogy mit szólnak majd mások. Hogy mi lesz, ha megbámulnak, kinevetnek, megszólnak a hátam mögött. 

Anyuka vagyok! Nem ez a világ legcsodálatosabb dolga? Büszkének kellene lennem rá, hogy ez a testemen is meglátszik. És akkor és ott eldöntöttem, hogy az is leszek.

Elmentem vásárolni és vettem egy tűzpiros bikinit. Kétrészest.

Nekem tetszik és a férjemnek is. Mások véleménye pedig kit érdekel? Ha rosszat is gondolnak rólam, mit számít ez? Mikor fogok velük valaha még egyszer találkozni? Soha. Arra viszont biztosan emlékezni fogok én és a gyerekeim is, hogy hogy telt a nyaralás. Önfeledten, nevetve, vagy elbújva és szorongva. Nekik most van szükségük rám, arra, hogy felkeljek a plédről és bátran lecsússzak velük az óriás csúszdán, ne rázzam le őket azért, mert nincs kedvem az emberek közelébe menni.

A hasamban lakott három kis tünemény. Az egész testem erre emlékeztet. Ma már nem érdekel, hogy mit szólnak hozzá mások. Csak élvezni szeretném a strandolást a gyerekeimmel úgy, hogy nem görcsölök az anyatestemen. Te se tedd!

Indexkép: Depositphotos.com

betöltés...