Ha elolvad a hó - és remélhetőleg nem is esik több idén, bátran  nekiállhatunk szoba és erkélynövényeink felfrissítésének.

Elkezdhetjük átültetni a szobanövényeket. Nem kötelező! Viszont, ha a cserepet felemelve, a kis lyukon  bőszen kunkorodik ki a gyökere, akkor mindenképpen. Hiszen kinőtte a cserepet. Fogjunk egy mérőszalagot, mérjük meg a cserép átmérőjét. Ez azért fontos, mert praktikusan egy számmal, de kettőnél semmi esetre se  nagyobb cserépbe kell átültetni. A cserepek számozása megtévesztésünkre, eleve kettesével megy pl. 12-es,14-es - ez logikusan csak eggyel nagyobbat jelent.

A nagy, nehezen mozgatható dézsákból ugyancsak nem kell kötelező jelleggel átültetni a növényt. Ha azonban már régi a földje, célszerű kiemelni. Gyökerét, mely valószínűleg teljesen körbenőtte kissé levágogatni, körbe és a tetején lesöprögetni róla a földet és új, friss földágyba visszatenni.

Ha végképp nem akarunk, vagy nem tudunk hozzányúlni, már az is hatásos, ha csupán a föld fölső egy centijét kikanalazzuk és a helyére új földet teszünk.

Aki nem akar a különböző földtípusokkal foglalkozni, vagy az adott növény nem is olyan válogatós, annak ajánlom az általános virágföldet. Még egy növényem se panaszkodott rá. 

Az átültetés előtt - én utána szoktam - zuhanyozzuk le a növényeket, hadd lélegezzenek jó mélyeket a friss tavaszi levegőből.

A pincében, előtérben stb. teleltetett muskátlik és leanderek is kikerülhetnek a szabadba, amint az éjszakai hőmérséklet nem süllyed öt fok alá. Van szakkönyv, amely a kihelyezést a fagyosszentek utáni időre teszi, de tekintettel arra, hogy ez május 12-13-14. elég, ha azidőtájt odafigyelünk rájuk. Be lehet esetleg zacskózni, vagy újságpapírozni őket, ha minden kötél szakad, de addig is, hadd virítsanak már a helyükön.

A munskátlit, leandert vissza is kell vágni! Ne sajnáljuk eltávolítani a felkopaszodott, vagy a muskátlinál télen kinőtt kis satnya hajtásokat. Gondoskodásunk eredményeképpen jön helyettük bőven új.

betöltés...