Az önállóságra való nevelés már egészen kicsi korban elkezdődik. Alapja a feltétel nélküli bizalom, amit a gyermeknek éreznie kell szülei részéről. Fontos, hogy azt érezze, hogy tényleg bíznak benne és ne azt, hogy csak akkor szeretik, ha sikeresen megcsinál valamit.

Mit tehetsz szülőként azért, hogy gyermeked majd képes legyen az önálló, boldog életre?

1. Tedd félre a saját előítéleteidet, félelmeidet!

Szülőként gyakran már előre látod, hogy egy-egy játék miért lesz veszélyes gyermeked számára. Pedig még ki sem próbálta. Sokszor még hangot is adsz neki azzal, hogy azt mondod a gyermekednek, hogy ne menjen fel a fára, mert még kicsi és leesik.

Ezzel olyan félelmeket ültetsz el a fejében, amik valójában a te félelmeid. Ehelyett inkább bátorítsd és vigyázz rá. Persze ne küldd fel egyből a legmagasabb fa tetejére, de egy kisebb fára nyugodtan felmászhat úgy, hogy ott vagy mellette. De neki kell megtapasztalni a fára mászás technikáját.

2. Engedd, hogy önállóan hozzon döntéseket!

Bizonyos kérdésekben hagyd, hogy ő maga döntsön. Még akkor is, ha látod, hogy esetleg a döntés nem jó. Persze minden olyan esetben, amikor a biztonsága függ tőle, avatkozz be, de egyszerűbb kérdésekben megadhatod neki a választás lehetőségét.

Hol legyen a születésnapi bulija, kik legyenek a vendégek, milyen ruhát vegyen fel, barátkozzon-e valakivel vagy sem?

Ezek olyan területek, amikre szülőként lehet, hogy legyintenél, de az ő életében nagyon fontosak. Engedd, hogy végiggondolja a döntését. Ha szükségét érzed, akkor kérdezd meg tőle, hogy miért úgy döntött. Az önállóság kialakulásához nagyon fontos, hogy értse az összefüggéseket, a tetteinek a következményét. Beszélgessetek erről, legyen tudatában, de a döntés jogát ilyen esetekben hagyd meg neki.

3. Ne oldj meg helyette mindent!

Ha állandóan felöltözteted és bekötöd a cipőjét, mert úgy gyorsabban végeztek, akkor szerinted mennyire lesz önálló?

Az önállóságra nevelés időigényes dolog. Hagynod kell, hogy néha egyedül próbálkozzon, hiszen csak így szerez sikerélményeket, amik erősítik az önbizalmát, és legközelebb is lesz bátorsága próbálkozni.

Ha hibázik, az sem baj. A hibázás szintén egy nagyon fontos tapasztalat. Egyetlen gyermeknek sem szabadna úgy felnőni, hogy azt érezze, hogy neki tökéletesnek kell lennie. Tudnia kell, hogy ő sem és a szülei sem tökéletesek, de ha hibáznak, akkor képesek beismerni és újra próbálkozni. Ez a gondolkodásmenet rendkívül fontos ahhoz, hogy később valóban önálló legyen.

Ha hibázik, akkor se hagyd magára.

Lesodorta az asztalról a poharat, mert nagyon a szélére tette? Túl édes lett a teája, mert nem kóstolta meg miközben cukrot adott hozzá? Átázott a cipője, mert a pocsolyában ugrált?

Segíts neki rájönni, hogy mi lehetett a hiba, mit lehetett volna másképp csinálni, mert ebből tanul. Ezt raktározza el, és legközelebb ennek a tapasztalatnak a birtokában keres megoldást egy másik problémára. A legfontosabb, hogy érezze a bizalmadat!

Az önállóság kialakulása egy hosszú folyamat, ezért szülőként neked is apró lépésekben kell haladni. Legyen szó egyedüli otthonmaradásról, fáramászásról, egyedül közlekedésről, mindig a fokozatosságra törekedj! Haladjatok lassan, örüljetek együtt a sikerélményeknek, és mindig beszéljétek át a menet közben felmerülő problémákat.

Kép forrása: Esther Merbt képe a Pixabay -en.