Kedves Újdonsült Apa!

Először is: igenis számítasz. Lehet, hogy most néha statisztának érzed magad az anya és a baba szoros egységében, vagy úgy tűnik, te csak a „logisztikai háttér” vagy. De a valóság az, hogy a kisbabádnak nem egy segítő kézre, hanem Apára van szüksége – rád, a saját stílusoddal, a férfias nyugalmadat, a hibáidat és a szeretetedet is beleértve.

Míg az anya gyakran a biztonságos bázist és a puha fészket jelenti a kicsinek, te vagy a híd a „régi élet” és az új családi valóság között. Te vagy az, aki megakadályozza, hogy a párod elszigetelődjön, és te segítesz abban, hogy a mindennapi darálóban ne csak „műszakvezető szülőkké” váljatok, hanem megmaradjatok egymást támogató párnak is. Ezzel párhuzamosan te képviseled a felfedezésre, aktivitásra ösztönző erőt is: a te karjaidban a baba megtanulja, hogy a világ izgalmas hely, mert te ott állsz mögötte és elkapod, ha kell.

Sokszor talán nem is gondolsz bele, de te vagy a modell is. A gyermeked az apró, hétköznapi gesztusaidból tanulja meg, mit jelent férfinak, társnak és szülőnek lenni. Tőled látja majd, hogyan lehet tisztelettel kommunikálni vagy egy feszült helyzetet kezelni. Nem kell „szuperapának” lenned – az elég jó apa bőven elég.

Minél korábban kapcsolódsz a babához, annál természetesebb lesz a szereped mindkettőtöknek. Ne ijedj meg a bizonytalanságtól! A pelenkázás vagy az öltöztetés eleinte nehézkes lehet, de minden egyes alkalom gyakorlás, ami közben észrevétlenül erősödik a kapcsolatotok. Sok családban a fürdetés válik az igazi „apa-idővé” – ez az a pont a napban, amikor csak te és a baba léteztek, az anya pedig végre fellélegezhet kicsit.

A babák meglepően hamar megtanulják, hogy apánál is jó elaludni, és hogy az az összetéveszthetetlen „apa-szag” mekkora biztonságot ad. Még ha nem is tudsz szoptatni, az éjszakai jelenléted – legyen az büfiztetés, pelenkázás, vagy csak az, hogy ott vagy – felbecsülhetetlen. És ne feledd a „láthatatlan” munkát sem: a főzés, a bevásárlás vagy a mosogatás nem „női feladat”, hanem közös szülői felelősség. Minden átvállalt teherrel a párod energiáját szabadítod fel, és azt üzened: egy csapat vagyunk.

Ez a befektetés neked is megtérül. Nemcsak magabiztosabb szülővé válsz, de ez az aktív jelenlét a te mentális egészségedet is védi, és olyan mély kötődést alakít ki közted és a gyermeked között, ami egy életre szóló alap lesz. A párkapcsolatotok is stabilabb marad, ha érzi a párod, hogy a terheket közösen hordozzátok.

Az első hónapok testileg és lelkileg is megterhelők. Te lehetsz az a biztos pont, aki nem hagyja, hogy a párod összeomoljon a nyomás alatt. Vedd komolyan a fáradtságát, a hangulatváltozásait, és kérdezd meg rendszeresen: „Miben segíthetek most?” Néha a logisztika átvállalása, néha pedig csak egy ölelés vagy egy „köszönöm” jelenti a legtöbbet. A te jelenléted nem „plusz”, hanem az alapja annak, hogy mindhárman jól legyetek hosszú távon.

Lehet, hogy most még néha ügyetlennek érzed magad, vagy csak egy segítőnek a baba körül. Nem vagy az. Minden pelenkacsere, minden hajnali ringatás és minden elvégzett házimunka azt üzeni a családodnak: számíthattok rám.

Most még csak egy apró kezet fogsz, de ezek a pillanatok tesznek téged valódi apává – és ezekből a mozdulatokból épül fel az a láthatatlan kötelék, ami egy életen át elszakíthatatlan marad köztetek.

Kép: Depositphotos