Mit jelent az, hogy "jókislány-szindróma"? 

A jókislány-szindróma gyakran gyermekkori traumákra vezethető vissza. Ha gyerekkorodban nem kaptál feltétel nélküli szeretetet, ha azt tanultad meg, hogy azért, hogy szeressenek, mindig meg kell felelned mások elvárásainak, ha nem törődtek veled eleget, akkor könnyen kialakulhat nálad is az úgynevezett jókislány-szindróma. Az ilyen gyerekek általában azt élik meg, hogy ők nem szerethetők. 

Milyen is egy jó kislány? Kedves, rendes, engedelmes, simulékony, udvarias. Mindig szót fogad a szüleinek, minden kérésüket azonnal teljesíti, nem ellenkezik. 

Jókislánynak azonban senki sem születik, ezt a neveltetésünk során sajátítjuk el. Hiszen mindenkiben ott van a lázadásra való hajlam, és az, hogy kifejezze önmagát - csak sokan elnyomják magukban a későbbiekben is. 
 

Jókislány szindróma felnőttként

Milyen egy jó munkaerő? Olyan, aki rengeteg terhet elbír, és közben nem panaszkodik, hanem csendben, mosolyogva végzi a rábízott temérdek munkát.

Milyen egy jó anya? Aki mindent megcsinál a gyereke helyett, kiszolgálja őt a nap 24 órájában.

Milyen egy jó feleség? Aki nem veszekszik a férjével, nem panaszkodik, minden este meleg étellel várja, mosolygósan, és még a fáradtságát is próbálja leplezni.

Vagyis: az a jó, aki mindent kibír és mindezt még hangtalanul is teszi. 

Ez azonban oda vezethet, hogy soha nem érezzük magunkat jól a bőrünkben. Nézzük csak meg: hol vagyok ebben én? Hol van ebben, hogy én mit gondolok, hogy én mit szeretnék, hogy nekem mik az igényeim vagy az elvárásaim? 

Persze rajtunk kívül mindenki másnak ez tökéletesen megfelel. Hiszen ki ne szeretne egy munkamániással együtt dolgozni, aki mindennel elégedett? Kinek ne kellene egy mindig mosolygós, fáradhatatlan feleség, aki sosem panaszkodik semmire? Ki ne élvezné, hogy anya mindent megcsinál helyette? Vagy egy szomszéd, aki mindig segít, ha nem tudunk valamit megoldani? 

Éppen ezért a jókislány szindróma a kihasználást is magával vonja. 

És hogy mi lesz mindennek a következménye? Úgy fogjuk érezni, hogy teljesen ki vagyunk facsarva, elfáradtunk, hogy már nem bírjuk tovább a megpróbáltatásokat sem lelkileg, sem pedig fizikailag. Folyamatosan ugráltatnak minket, mi pedig engedelmeskedünk.
 

Ha boldogok szeretnénk lenni, akkor el kell kezdenünk lázadni

Fel kell tennünk magunknak a kérdést: jó ez így nekünk? Szeretnénk még boldogok lenni? A boldogság ugyanis csak rajtunk múlik, ez pusztán választás kérdése. 

Itt az ideje, hogy változtassunk, hogy kilépjünk a jókislány szerepünkből! Hiszen csak akkor tudjuk megvalósítani önmagunkat, ha néha egy kicsit rosszak is vagyunk, ha szembe merünk nézni a gyengeségeinkkel is.

És nem kell mindenkinek megfelelnünk.

Ez az átalakulás azzal kezdődhet, hogy elkezdünk lázadni. Elsőre furcsa lehet majd a főnöknek, hogy az addigi mintadolgozója most azt mondja, hogy ez túl sok, és nem szeretne két ember helyett dolgozni. Furcsa lesz otthon is, hogy nem lesz mindig minden zokni kimosva, vagy néha tele lesz a mosogató szennyes tányérokkal.

Azonban ha kitartóak vagyunk és tartjuk magunkat a kijelölt határokhoz, akkor végre egy kicsit elengedhetjük magunkat, fellélegezhetünk, és sokkal jobban fogjuk érezni magunkat a bőrünkben. A környezetünk pedig talán észbe kap, és ők is elkezdik kivenni a részüket a feladatokból...

Indexkép: StockSnap képe a Pixabay-en

betöltés...