Valószínűleg nem ez az egyetlen óvoda, talán nem is az utolsó, amely ilyen döntést hozott, s talán a probléma fő okozója maga a rendszer, amely még nem áll olyan szinten, hogy kezelni tudja ezt az élethelyzetet. Úgy gondolom, túlságosan aktuális a kérdés, ezért igenis beszélni kell róla, hiszen sajnos rohamosan nő a cukorbeteg-, illetve hasonló betegséggel küszködő (pl. liszt érzékeny) fiatalok száma.

Cukorbetegség esetén a hasnyálmirigy vagy nem termel elegendő inzulint a szénhidrát feldolgozásához, vagy - mint esetünkben is - egyáltalán nem működik e funkciója, ezért azt kívülről kell bejuttatni a szervezetbe.

A cukormérésen, és az inzulinadáson kívül - ami mindössze néhány perces elfoglaltság -, tény, hogy a cukorbeteg gyermek fokozott odafigyelést igényel. A megfelelő időpontokban, meghatározott szénhidrátot kell fogyasztania, illetve ha hirtelen leesik a vércukra egy alacsony szintre, akár rosszul is lehet. Ilyenkor arra kell törekedni, hogy minél előbb visszazökkenjen a normál tartományba. Érdemes a gyereknek, illetve az őt befogadó óvodának is szőlőcukrot, vagy valamilyen cukortartalmú üdítőt, élelmiszert magánál tartani, ugyanis hamarabb sikerül visszaállítani a cukorértéket. Ilyenkor a gyorsan felszívódó étel mellett plusz szénhidrátbevitel válik szükségessé. Problémát az okozhat, ha esetleg a gyermek nem jelez rosszullét esetén, ezért fontos a fokozott odafigyelés. Szükség esetén lényeges az orvosi konzultáció is, amely ilyen esetekben megnyugtató a szülők, illetve az óvoda számára is. Az étlappal kapcsolatosan is érdemes egyeztetni, így eldönthető, hogy esetleg valamely napokon otthonról hoz a gyermek ebédet.

Én már felnőttkorban, 21 évesen lettem cukorbeteg, mégis az új életmód mellett talán a legnehezebb azt volt feldolgozni, hogy ez által különböztem a társaimtól. Ők nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, én viszont tartottam attól, hogy esetleg szánalmat éreznek irántam. De aztán beletörődtem a helyzetbe, és belerázódtam az új életritmusba.

De felvetődik bennem a gondolat, ha egy felnőtt így éli meg ezt az élethelyzetet, sokkal nehezebb lehet egy gyermeknek. Éppen ezért fontos az, hogy ne érezze az elutasítást, vagy azt, hogy most már kitűnik a többiek közül.

Ő is épp azokkal a játékokkal szeret játszani, mint a társai, ugyanazok a dolgok érdeklik, miért kellene őt megkülönböztetni. Ilyenkor törődésre, gondoskodásra van szüksége, hogy hamarabb el tudja fogadni a „betegségét”, illetve 6 éves lévén, inkább az iskolára való felkészülésre tudjon koncentrálni.

Maga a cukorbetegség valójában nem is betegség, hanem inkább életviteli változás, hiszen az egészséges életmód egy nagyon pozitív, követendő példa. A sok zöldség-, gyümölcsfogyasztás, a testmozgás, a rendszeres időközönkénti táplálkozás, minden fejlődő szervezet számára nélkülözhetetlen. Éppen ezért a többi gyereknek sem volna hátrány az, hogy cukorbeteg kisfiú is jár a csoportba. Jó alkalom arra, hogy a többi gyermeket is egészséges életmódra neveljék, s ezáltal megelőzhető, hogy túlsúlyosakká váljanak, vagy valamilyen betegség kialakuljon napjaink rohanó életmódja következtében.

Miközben a cukorbeteg kisfiúnak megmérik a cukrát, beadják neki az inzulint, elmesélhetik a többi gyereknek azt, hogy miért is olyan fontos odafigyelni az egészségre, és mit tehetünk azért, hogy vigyázzunk rá. Együtt mozoghatnak, sportolhatnak, kirándulhatnak, esetleg a szülők segítségével több zöldséget, gyümölcsöt fogyaszthatnak. Tarthatnak egészségnapot, akár a szülőkkel, orvossal, védőnővel közösen. Együtt készíthetnek diabetikus süteményeket, ételeket, kóstolóval, esetleg vásárral egybekötve, így a befolyt pénzösszeget szintén az egészséges életmódra való nevelésre költhetik.

Összefoglalva, cikkemben több oldalról próbáltam megközelíteni a tényeket, mind a gyermekek, mind a szülők, mind az óvónők szempontjából. Tény, hogy nagyon is valós problémával állunk szemben, amelyre sürgősen megoldást kell találni, ezzel kapcsolatosan próbáltam javaslatokkal szolgálni.

Ezek a programok akár a többi gyermeket is rávezethetik arra, hogy egészséges életmódot éljenek, a cukorbeteg kisfiúnak pedig könnyebb beilleszkednie és elfogadni az élethelyzetet.

Először valóban többletfeladatot jelenthet mindenki számára, de a befektetett energia később meghozza a pozitív eredményt.

A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás.