A traumás törések egyszeri, hirtelen ható, a csont rugalmasságát kimerítő erőbehatásra jönnek létre.

 

A patológiás töréshez nincs szükség különösebb erőbehatásra: a csont valamely társbetegség következtében meggyengül, elvékonyodik, és a törés ezen a kóros csontszerkezeten gyakran "spontán" következik be.

 

A fáradásos törés akkor jön létre, amikor a csontfelszínre erőltetett hajlító, nyíró vagy húzóerők irányulnak, rendkívül hosszú ideig.

 

A zöldgally-törés típusos sérülés a gyermekek hosszú csöves csontján.

 

Hogyan ismerhetjük fel a csonttörést?
Nyílt törés esetén nemigen kell hezitálnunk, hiszen a törött csontvégek a bőrt átszúrva jól láthatóvá válnak, a látvány meglehetősen sokkoló. Mivel az ilyen seb potenciális fertőzésforrás, súlyos veszélyt jelentenek a szervezetre. Ráadásul, ha súlyos vérveszteséggel jár, akár életveszélyes állapotot is idézhet elő. Hívjunk mentőt, és készüljünk fel lélekben a műtét lehetőségére.

 

Fedett törést arról ismerhetünk fel, ha a végtag alakja megváltozik, eltorzul, illetve kórosan mozgathatóvá válik. Felismerhetjük a törést a törött csontvégek adta ropogó hangról, az érintett helyen jelentkező fájdalomról és duzzanatról, esetleges koponyaalapi törés esetén pedig a fülből vagy orrból folyó liquorról, mely az agyat és a gerincvelőt körülvevő folyadék.

 

Csonttörések kezelése
Bármelyik fajta törésről legyen szó, természetesen az orvosi segítség nem maradhat el. Fedett törés esetén az orvos fizikális, tapintásos vizsgálatot végez, majd röntgen felvételt készít a feltételezett törésről (ez elengedhetetlen diagnosztikai módszer törés esetében), ezután visszaállítja a csontok eredeti helyzetét, gipsszel rögzíti a csontokat, illetve az ízületeket. Nyílt törésnél, illetve fedett törésnél feltáratlanul nem repozícionálható eseteknél azonnal műtét válik szükségessé.