Akkor vittem el a kosárból a testvérét, a fehér alapon fókaszínű kandúrt, Mirt. Elvittem meghalni. Egy nappal korábban érte a baleset a gyönyörű, égszínkék szemű cicát - baleset, melyet emberi kegyetlenség okozott, szándékosan, gonoszul. A cica után dobott hatalmas terméskő nem ütötte agyon a menekülő jószágot, „csak” a jobb hátsó lába roncsolódott, többszörös nyílt töréssel. Kislányom találta meg a szerencsétlen állatot, aki akkor még egy hang nélkül, de a félelemtől és a fájdalomtól hatalmasra tágult szembogarakkal szenvedett. Az állatorvos elkábította a macskát, hogy el tudja végezni a szükséges műveleteket - röntgen, rögzítés. Semmi biztatót nem mondott.

Mivel csak két háznyira lakik tőlünk, megengedte, hogy hazavigyük a sérült állatot, de figyelmeztetett, fájdalmai erősödtével lehet, hogy elveszíti önuralmát, megvadulhat, sőt bele is őrülhet!!! Reménykedtünk, nem lesz igaza! Amikor elhelyeztük a testvérével közösen birtokolt cicakosárba, megnyugodni látszott a beteg. Múr, az erősebb és nagyobb kandúr mindjárt oltalmába vette, tisztogatta, szeretgette sérült testvérét. Úgy tűnt, mégis rendben lesz minden. Egészen hajnalig!

3 óra után  olyan panaszos, szívszaggató sírásra ébredtünk, amilyenhez foghatót talán soha nem hallottam! Elmúlt a gyógyszerek hatása, s az állat iszonyatosan szenvedett! Úgy sírt, mint egy nagyon beteg, nagyon rémült kisgyerek! Az állatorvos még egyszer adott gyógyszert, de figyelmeztetett, többet nem kaphat! Iszonyatos volt! Mert néhány óra elteltével újra kezdődött a kín, s a fájdalomtól tébolyodott állat eszelősen támadt mindenre és mindenkire! Harapott és karmolt,  s csak már mikor sokkos állapotba került volt lehetőség, hogy törölközőbe bugyolálva, elvigyem őt, meghalni.

Múr azóta  ott ül a kosár mellett, ahol testvére vívta utolsó harcát. Nem nyávog, nem mozdul. Talán azon tűnődik, miért kellett meghalni az egyéves, égszínkék szemű, fehér alapon fókaszínű, félvér sziámi kandúrnak

Én meg azon tűnődöm, lehet, hogy az az ember két macskát ölt meg azzal a kővel? Lehet, hogy Múrt is elveszítjük?

betöltés...