A WHO hivatalos ajánlása szerint kívánatos, hogy a csecsemő hat hónapos koráig kizárólag anyatejet kapjon, majd megfelelő hozzátáplálás mellett folytathassa a szopást két éves koráig vagy még tovább, amíg mindkettőjüknek megfelel.

A mostanában divatos nevelési elvek tömegében, melyek sokszor romboló hatásúak, eltávolítóak ösztönös énünktől és gyermekünktől, sokszor „szembesítik” az anyát egy tévhittel: a hosszan szoptatott gyermek önállótlan, gyámoltalan és elkényeztetett lesz. Ez természetesen nem igaz! A gyermeknek sokáig természetes igénye a szoptatás iránti vágy, és ez is egy kinőhető igény, abbahagyása érési folyamat következménye. Persze van különbség egy csecsemő és egy kisgyermek szoptatása közt, hisz eljutunk a teljes odaadás állapotától a kompromisszumokig, és idővel a kisgyermek is már csak reggel vagy elalváshoz fogja igényelni ezt a fajta összebújást. Gyermekünk érésével, változó igényeinek megfelelően mi is más „eszközt” fogunk alkalmazni megnyugtatásra, elaltatásra.

A gyermekek bármiféle beavatkozás nélkül is megérnek az elválasztódásra, nagy átlagot nézve 2-4 éves  kor között. Addig jó egy szoptatási kapcsolat, míg mindkét félnek megfelelő. Egy gyermeket nem kell elválasztani azért, mert családtag, védőnő, stb. meg akarnak védeni saját magunktól vagy saját gyermekünktől, ha közben mi magunk nem értünk egyet ezzel. A szoptatásnak nincsenek hátrányos következményei, sőt! Természetesen haladni kell a szoptatási folyamat során is a gyermek változó igényeivel, figyelni kell jelzéseire, hiszen másképp válaszolunk  egy hat hónapos jelzéseire, mint egy két-három éves gyermekére.

Természetesen van megoldás arra is, ha az anyának már nem megfelelő a szoptatás. Először mindig vizsgáljuk meg, tényleg belülről fakad-e a döntésünk, vagy esetleg külső nyomásnak voltunk kitéve és arra érkezett ez a reakció. Esetleg egy rosszabb periódusban vagyunk benne, mikor valamiféle kibillenés, fejlődési ugrás, egyéb fejlődési szakaszoknak köszönhetően extra szopizási igénnyel fordul felénk gyermekünk éjjel és/vagy nappal és a kimerültségünk akar meghozni bennünk egy ilyen döntést? Ilyenkor egy nyugodtabb nap, jobb éjszaka, soron kívüli pihenés felülírhatja döntésünket.

Fontos tudni, hogy nagy valószínűséggel az éjszakai szoptatás elhagyása nem jár feltétlenül az ébredések elmaradásával! Az éjszakai ébredés természetes jelenség, több oka is van. Az egyedül elalvás és éjszaka átalvása idegrendszeri érettség függvénye, mely kb. 2-3 éves korra hozza meg a várt nyugalmat. Tehát ha a gyermek nincs leszoktatva ösztönös jelzőrendszerének működtetéséről, ébredni fog, ha kap cicit, ha nem kap. Nem a cici-függés miatt ébred, hanem mert fogzik és/vagy szeparációs szorongás időszakát éli és/vagy mozgásfejlődése meglódult és/vagy sok inger érte napközben, stb. Az éjszakai szoptatás - a tejtermelés fenntartása mellett - azért ajánlott - összekapcsolva az együttalvással, vagy egymás közelében alvással, mert így nagyon könnyű és hatékony a visszaalvás mindenkinek, szinte teljesen fel sem kell ébredni. Míg ha minden alkalommal át kell menni a  másik szobába, hosszú órákat kell ringatni, igen kimerítő lehet.

Ha viszont tényleg meghoztuk a döntést az elválasztásra, törekedjünk a folyamat fokozatos és szeretetteljes véghezvitelére. A hirtelen elválasztás érzelmi sérülést okozhat, így - hacsak nem valamilyen betegség, halaszthatatlan gyógyszerszedés indokolja a gyors lépést - a betöltött hat hónapos kort lehetőleg várjuk meg és adjunk időt magunknak és babánknak egyaránt az átálláshoz!

• próbálkozhatunk figyelemeltereléssel, szoptatási időben elmenni otthonról valami izgalms helyre, pl. játszótérre
• ne várjuk meg, míg éhes vagy szomjas lesz, de ne feledjük, a szoptatási igény jelezhet unatkozást, anyahiányt, fájdalomcsillapítási vágyat elesés után is
• fordítsunk kiemelt figyelmet a napközbeni testközelségre, öleljük sokszor, az ő igényeit is figyelembe véve
• kerüljük a szoptatáshoz használt ülő vagy fekvő pózokat, tárgyak használatát
• vonjuk be apát is a folyamatba: pl. ébressze ő reggelente vagy altassa el ő esténként

Ne feledkezzünk el arról, hogy az elválasztásra érkező reakció és az elválasztás könnyűsége ill. nehézsége sokban függ a gyermek életkorától és a fokozatosságtól! Egy természetes elválasztódáshoz közel álló gyermek már akár észérvekkel is meggyőzhető és könnyen lemond az utolsó pár szopizásról, míg egy jóval kisebb gyermek érzelmileg érzékenyebben fogadja az új helyzetet. Ezért tehát nagyon fontos alkalmazkodni a gyermek veleszületett temperamentumából fakadó személyiségvonásaihoz, megnyilvánulásaihoz! Az anyatejes táplálásnak biológiai előnyein túl érzelmi tápláló funkciója is van, mely messze nem elhanyagolható!

Ha az elválasztási folyamatban azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk egyik szopihoz erősen kötődik, adjunk több időt annak elengedésére, próbálkozzunk kicsit később azt elhagyni. Mindig azt a szoptatást hagyjuk utoljára, melyhez legjobban ragaszkodott a gyermek. Ha esetleg az elválasztás alatt lesz beteg a gyermek, a folyamat felfüggeszthető és a gyógyulás után folytatható.

Az elválasztás lényege tehát, hogy valóban a mi alaposan átgondolt döntésünk legyen, fokozatosan és szeretettel történjen, figyelembe véve a gyermek jelzéseit a folyamat alatt és ahhoz rugalmasan alkalmazkodva és a gyermek életkorának megfelelően alkalmazzuk!

Kérdés esetén forduljunk szoptatási szaktanácsadóhoz!

Fotó: foter.com

betöltés...