Ez: a SZABAD JÁTÉK!
Melanie Klein mondja, hogy a kisgyerek játéktevékenysége csak a felnőtt álmodásához vagy szabad asszociációihoz hasonlítható. Irányított játék? Irányított álom? Épp a játék lényegét veszi el, azt, hogy a kisgyerek szabadon öntse magából a külvilágról és önmagáról szerzett benyomásait.

Mi a helyzet a következő lélektani kategóriával, az érzelemmel? Az egészséges kisgyerek érzelmi világát a spontán derű jellemzi. A kisgyerek művészetében soha nem a végeredmény a fontos, hanem a tevékenység öröme (ld. firkálás).

"A gyermek hétesztendős koráig Isten tenyerén él - tartja régi ember - tudását közvetlen Tőle kapja. Nekünk, felnőtteknek dolgunk "csupán" annyi, hogy észrevegyük és megbecsüljük a kisgyermek kapta őstudást: otthon és az óvodában is hagyjuk, hogy a Teremtő "iródeákja" legyen, lehessen valamennyi ránk bízott, hagyjuk, vezesse ő a kezüket, formálja beszédüket és mozdulataikat, hagyjuk, hogy az osztatlan szent idő birtokán gyermekségükben megerősödhessenek." (Wekerle Sándor)

Az értelmi tevékenység kategóiájának a társadalomban a tudomány felel meg. Miben áll vajon a kisgyerek tudománya? Az utánzásban, a spontán utánzásban! A kisgyerek kiszolgáltatott utánzó - mondja Steiner - , nem tud nem utánozni, és nem is csak az érzékszervekkel felfogható külvilágot utánozza, hanem a körülötte élő felnőttek képzettársításait, érzelmeit is.
A kisgyereket NEM kell, nem szabad tanítani! Rendkívüli szellemi teljesítményét - gondoljunk csak az anyanyelve tanulására - spontán utánzással éri el. Ha javítgatjuk, tanítjuk, úgy csak rontjuk a teljesítményét.

A kisgyerek akarati világa (a társadalomban a társas szerveződés) alkalmi, ad hoc. Kortársi kapcsolatai nem stabilak, gyorsan változóak - de persze egészen más a számára fontos személyekhez fűződő kapcsolata: szülők, óvó néni, testvér...

betöltés...