Nem kellemes szembenézni a ténnyel, hogy gyermekünk nem mond igazat. Nem szabad az eset felett szó nélkül napirendre térni, de talán a kétségbeesés is túlzás. Három szempontból kell megvizsgálnunk a kérdést: miért hazudik, ad-e aggodalomra okot a hazugságok gyakorisága, és neked, szülőnek mit kell tenned?

Annak, hogy a gyerek miért nem mond igazat, rengeteg oka lehet. Nem mellékes a kérdés megválaszolásakor például a csemete életkora. Mert amikor a 2-4 éves gyerekek füllentenek, akkor valójában nem hazudnak, hanem konfabulálnak, azaz összemossák a valóságot a saját fantáziaképeikkel. Ettől nem kell megijedni, ebben a korban teljesen természetes jelenség. A gyermeknek meg kell tanulni a saját világában élni, meg kell tanulni megtalálni a helyét a világban, és ez néha nem megy neki másként, mint fantáziálással. Ráadásul fel kell mérnie saját határait is, meg kell tapasztalnia, hol van az a pont, ahol mi, felnőttek már nem toleráljuk nagyotmondásait. Kiemelt figyelmet a konfabulálás akkor érdemel, ha az arányok jelentősen eltolódnak a füllentések javára, nem árt figyelni, hogy időben közbe léphessünk, még mielőtt megbillen a mérleg. Nagyon fontos, hogy sose szégyenítsük meg a kicsit, amikor nagy zöld lóról mesél, akivel a körúton találkozott, vagy barátja apukáját emlegeti, aki trombitálva ugrált a játszótéren. Helyesebb módszer, ha az enyhe kételkedés hangján, kicsit sajnálkozva elmondjuk neki, hogy mi még sose találkoztunk zöld lóval a körúton, pedig mennyire szeretnénk! Fel kell figyelnünk arra, ha a gyerek túl gyakran menekül saját álomvilágába, mert az jelezheti azt is, hogy a való világban nem érzi jól magát, és ha ez így van, a jelenséggel kezdenünk kell valamit. Ki kell derítenünk, mi okozza diszkomfort érzetét, és ha az okot megtaláltuk, segíthetünk a dolgon. Lehetséges az is, hogy úgy érzi, nem kap elég figyelmet környezetétől, és ezekkel a füllentésekkel akarja ezt jelezni. 

Iskoláskorú gyermekünknél már más oka lehet a hazugságnak. Lehetséges, hogy a büntetéstől való félelem mondat vele igaztalan dolgokat, vagy társainak akar megfelelni a nagyotmondással, de az is előfordulhat, hogy társai kiközösítik, és a beilleszkedési vágy sarkallja őt. A túlzott teljesítmény iránti elvárások is súlyos terhet raknak a kisiskolásra, aminek eredményeként szintén hazudhat. Ha arra neveled, hogy bármilyen problémájával fordulhat hozzád bizalommal, akkor mindezeket a gondokat meg tudjátok beszélni. Figyelj gyermekedre, vedd észre, ha magatartása megváltozik, értelmezd testbeszédét, hisz az is sokat elárul. Higgadtan magyarázd el neki, hogy nem örülsz a hazugságnak, sőt mi több, kifejezetten szomorú vagy emiatt, és határozottan kérd meg, hogy ne hallgasson el máskor semmit, szorult helyzetekből ne próbáljon hazugsággal kijönni. Ecseteld neki, hogy bizonyára ő sem örülne, ha te nem lennél hozzá őszinte, esetleg nem tartanád be adott szavadat. És miután semmilyen körülmények között nem kell tőled félnie, nincs oka hazudni, azon kívül, hogy bizalmad megrendül benne, mást nem ér el a füllentéssel.

Sose hagyd szó nélkül, ha hazugságon kapod! Tudnia kell, hogy rájöttél, és számolnia kell a büntetéssel is. Sokféle módon megbüntetheted, attól függően, mi az, aminek megvonása számára kifejezetten kellemetlen, egyetlen eszközt ne vess be ilyenkor, a szeretetmegvonást. Mindig, minden körülmények között éreznie, tudnia kell, hogy szereted, elfogadod olyannak, amilyen, de a szabályokat neki is be kell tartania.