Játék vagy különóra?
Singola Edit [cikkei] - 2008-09-03
Az iskolás gyerekek számára újra megkezdődött a munka: a tanulás. Az iskola mellett beindulnak a különórák.
A szülők aggódnak, hogy a legjobb iskolákba járassák a lurkókat, a lehető legtöbb területen kipróbálhassa magát a gyerek, hogy idejében kiderüljön, miben tehetséges, milyen készségeket és képességeket kell még fejleszteni.
Hogy milyen különórákra érdemes, kell és szükséges a gyereknek járni, főként a szülő dönti el. Az igencsak leterhelt tanulók délutáni szabadidejét pontosan be kell osztani… De valóban kell? Nem elég az iskolai munka, a házi feladat, még különórákkal is terhelnünk kell a gyerekeket? Nem a pihenésé és a játéké a szabadidő?
Nagyon oda kell figyelnünk gyerekeink szabadidejének beosztására. A tanórák mellett valóban szükség van különórákra, de az semmiképp nem mehet relaxáció és az önfeledt játék rovására. A gyerekek a játék során is tanulnak, persze attól nem válik egyik sem matekzsenivé, vagy híres zenésszé, de a gyerek maradjon gyerek. Hagyjunk neki időt felnőni, ne nyomasszuk mindenféle szakkörrel.
Az érem másik oldala: ha korábban rájövünk, miben tehetséges, nem késlekedhetünk külön képzésével. De ahhoz, hogy kiderüljön, miféle tehetség szunnyad a gyerekben, sok mindent ki kell próbálnia. Akkor jönnek a különórák, amelyek nem csak költségesek, de nagyon sok gyerek számára rémálmot jelentenek. Például soha ne írassuk be a gyereket olyan órára, ahova nem szívesen járna! Fölösleges zongorázni taníttatni olyan gyereket, aki még a hangszer látványától is irtózik. Téves az a felfogás, hogy majd idővel megszereti. Soha nem fogja megkedvelni, sőt, egy életre meg fogja utálni még a zenét is.
A legfontosabb, hogy a csemete szívesen töltse az idejét a különórán, különben fölösleges pénzkidobás és időpocsékolás lesz az egész. Tekintetbe véve azt is, hogy a gyerek szabadidejéről van szó, amit joga van kellemesen eltölteni.
A három sláger: nyelv, sport, zene
A szülők vesszőparipája a nyelvtanulás. Talán nem ok nélkül, hiszen a gyerekek pillanatok alatt képesek elsajátítani egy-egy új nyelvet. A mai világban pedig nélkülözhetetlen egy-két nyelv ismerete. Jó tanárral és módszerrel nem megerőltető a nyelvtanulás. De vegyük azt is számításba, hogy először az anyanyelvét kell elsajátítania, értenie kell a kifejezéseket, az olvasott szöveget. Ha ez a saját nyelvén is nehézkes, akkor még nem jött el az ideje az idegen nyelvnek. A gyerekek nagyon gyorsan fejlődnek, hetek alatt képesek bepótolni a lemaradást. Nem kell akkor sem aggódni, ha tíz éves korára nem beszél három nyelven folyékonyan..jpg)
A mozgás lételeme a gyereknek. Bármennyit ugrál, soha nem elég, mihelyt megpihent, szüksége van az újabb mozgásadagra. Főleg a kifejezett mozgásigénnyel rendelkező gyerekeket ne fogjuk vissza a sportolás lehetőségétől. Vannak viszont olyan típusok, akik kevésbé kedvelik a sportokat. Őket kell egy kicsit noszogatni, de erőltetni nem.
A sport azért is hasznos, mert másfajta igényeket követel a gyerektől, mint amit az iskolai órákon tesz. A mozgás felszabadítja a gyerekben lappangó szorongásokat, gátlásokat, levezetheti általa az agressziót is, és a sport fokozza a boldogsághormon termelődését is. Csapatjátékokban a közösségi szellem és a csapatmunka ugyancsak fejleszthető, jó hatással van a társas kapcsolatokra.
Az általános műveltséghez hozzátartozik a zenében jártasság. A szülők azt mondják, a nyelv mellett tudjon a gyerek valamilyen hangszeren is játszani. Kényes dolog eldönteni, hogy valóban megfelelő-e a gyerek számára az a hangszer, amelyet kiválasztunk. Kérdezzük meg a gyerek véleményét is, hiszen neki kell majd éveken át gyötrődnie. Épp azt kellene elérni a különórákkal, hogy olyan tárgyakat tanulhassanak a gyerekek, amit szeretnének.
Hogy milyen különórákra érdemes, kell és szükséges a gyereknek járni, főként a szülő dönti el. Az igencsak leterhelt tanulók délutáni szabadidejét pontosan be kell osztani… De valóban kell? Nem elég az iskolai munka, a házi feladat, még különórákkal is terhelnünk kell a gyerekeket? Nem a pihenésé és a játéké a szabadidő?
Nagyon oda kell figyelnünk gyerekeink szabadidejének beosztására. A tanórák mellett valóban szükség van különórákra, de az semmiképp nem mehet relaxáció és az önfeledt játék rovására. A gyerekek a játék során is tanulnak, persze attól nem válik egyik sem matekzsenivé, vagy híres zenésszé, de a gyerek maradjon gyerek. Hagyjunk neki időt felnőni, ne nyomasszuk mindenféle szakkörrel.
Az érem másik oldala: ha korábban rájövünk, miben tehetséges, nem késlekedhetünk külön képzésével. De ahhoz, hogy kiderüljön, miféle tehetség szunnyad a gyerekben, sok mindent ki kell próbálnia. Akkor jönnek a különórák, amelyek nem csak költségesek, de nagyon sok gyerek számára rémálmot jelentenek. Például soha ne írassuk be a gyereket olyan órára, ahova nem szívesen járna! Fölösleges zongorázni taníttatni olyan gyereket, aki még a hangszer látványától is irtózik. Téves az a felfogás, hogy majd idővel megszereti. Soha nem fogja megkedvelni, sőt, egy életre meg fogja utálni még a zenét is.A legfontosabb, hogy a csemete szívesen töltse az idejét a különórán, különben fölösleges pénzkidobás és időpocsékolás lesz az egész. Tekintetbe véve azt is, hogy a gyerek szabadidejéről van szó, amit joga van kellemesen eltölteni.
A három sláger: nyelv, sport, zene
A szülők vesszőparipája a nyelvtanulás. Talán nem ok nélkül, hiszen a gyerekek pillanatok alatt képesek elsajátítani egy-egy új nyelvet. A mai világban pedig nélkülözhetetlen egy-két nyelv ismerete. Jó tanárral és módszerrel nem megerőltető a nyelvtanulás. De vegyük azt is számításba, hogy először az anyanyelvét kell elsajátítania, értenie kell a kifejezéseket, az olvasott szöveget. Ha ez a saját nyelvén is nehézkes, akkor még nem jött el az ideje az idegen nyelvnek. A gyerekek nagyon gyorsan fejlődnek, hetek alatt képesek bepótolni a lemaradást. Nem kell akkor sem aggódni, ha tíz éves korára nem beszél három nyelven folyékonyan.
A mozgás lételeme a gyereknek. Bármennyit ugrál, soha nem elég, mihelyt megpihent, szüksége van az újabb mozgásadagra. Főleg a kifejezett mozgásigénnyel rendelkező gyerekeket ne fogjuk vissza a sportolás lehetőségétől. Vannak viszont olyan típusok, akik kevésbé kedvelik a sportokat. Őket kell egy kicsit noszogatni, de erőltetni nem.
A sport azért is hasznos, mert másfajta igényeket követel a gyerektől, mint amit az iskolai órákon tesz. A mozgás felszabadítja a gyerekben lappangó szorongásokat, gátlásokat, levezetheti általa az agressziót is, és a sport fokozza a boldogsághormon termelődését is. Csapatjátékokban a közösségi szellem és a csapatmunka ugyancsak fejleszthető, jó hatással van a társas kapcsolatokra.
Az általános műveltséghez hozzátartozik a zenében jártasság. A szülők azt mondják, a nyelv mellett tudjon a gyerek valamilyen hangszeren is játszani. Kényes dolog eldönteni, hogy valóban megfelelő-e a gyerek számára az a hangszer, amelyet kiválasztunk. Kérdezzük meg a gyerek véleményét is, hiszen neki kell majd éveken át gyötrődnie. Épp azt kellene elérni a különórákkal, hogy olyan tárgyakat tanulhassanak a gyerekek, amit szeretnének.
Következő hír
Fegyelmezés és/vagy büntetés
LEGOLVASOTTABB
Az utolsó pillanatban kilökte a babakocsit a sínekről - kétéves kislánya túlélte, az édesanya meghalt
Szívszorító tragédia történt Németországban: egy 26 éves édesanya az utolsó pillanatban még meg tudta menteni kétéves kislányát, amikor egy közeledő vonat elől lelökte a babakocsit a sínekről. A kisgyermek sértetlen maradt, az anyát azonban elgázolta a szerelvény. A baleset körülményeit még vizsgálják.
Itt volt a legmagasabb a ponthatár idén és ezekre a szakokra volt a legnehezebb bejutni
Csütörtök este kihirdették a 2026-os felsőoktatási felvételi ponthatárokat, így több mint 140 ezer jelentkező számára eldőlt, szeptembertől megkezdheti-e egyetemi tanulmányait, és ha igen, melyik intézményben. Idén is akadtak olyan szakok, amelyekre rendkívül magas pontszámmal lehetett csak bekerülni.
Lehet, hogy te is ADHD-s vagy? A felnőttkori ADHD 8 árulkodó jele
Sok szülő akkor kezd el gyanakodni saját ADHD-jára, amikor a gyermekét kivizsgálják, és a tünetek feltűnően ismerősnek tűnnek. Nem véletlenül: az ADHD gyakran halmozódik a családokban, felnőttkorban pedig sokkal kevésbé látványos lehet, mint gyermekkorban.
Bokszedzés közben halt meg egy 16 éves fiú - ezekre a figyelmeztető jelekre minden szülőnek érdemes odafigyelnie
Felfoghatatlan tragédia történt egy komáromi thai box edzésen: egy 16 éves fiú bemelegítés közben hirtelen rosszul lett, majd összeesett. Többen azonnal megpróbálták újraéleszteni, a kiérkező mentők azonban már nem tudták megmenteni az életét. A fiatal halálának pontos okát jelenleg vizsgálják.
„Bevittük a kórházba, és pár nap múlva már meg sem ismert” – miért válik zavarttá az idős beteg a kórházban, és mit tehet a család?
Előfordul, hogy egy idős embert még tiszta tudattal visznek kórházba, néhány nappal később pedig zavarttá válik, nem ismeri fel a hozzátartozóit, vagy szokatlanul aluszékony lesz. Ez nem feltétlenül demencia, hanem gyakran kórházi delírium. Mit kell erről tudni, és hogyan segíthet a család?
.jpg){kind=small}
betöltés...