Igen tudom. Nagy változás megy végbe egy nő hormonháztartásában az anyaság hatására, de vajon minden esetben csak erről van szó? 

Annak idején átolvastam az ide vonatkozó szakirodalmat és igyekeztem tartani magam hozzá, mert hát emberek vagyunk.

A feleségem ikerterhes volt és be kellett feküdnie a kórházba, hónapokkal a szülés előtt. Nehéz időszak volt. Aztán egyszer gondoltam egyet és kiloptam a kórházból, elvittem egy étterembe, megvacsoráztunk és kivettem egy szobát az étterem feletti szállodában.

Már akkora pocakja volt, hogy alig tudtam puszit adni neki. Féltettem és kívántam egyszerre. Csodálatos éjszakát töltöttünk együtt. Nem úgy, mint máskor, ez az együttlét egész más volt, de talán ezért nem felejtem el soha, és ezért marad meg az egyik legszebb emlékként.

A lányaim egészségesen jöttek a világra és nem emlékeztek semmire.

Sokszor látok kismamákat teljesen átszellemült arccal, beszélnek a születendő babáról és nem veszik észre, hogy már nem érdekli őket, hogy megmaradjanak nőnek, nem tartják fontosnak. Csak és kizárólag az anyaság az, ami érdekli őket és mindezt természetesnek veszik, hiszen a lehető legszebb dologra készülnek.

Mégsem lenne szabad elfelejteniük, hogy mi, önző férfiak elvárnánk tőlük, hogy nők is maradjanak. Nem csak feltétlenül a szex miatt, hanem mert evvel tudtunkra adják, hogy mi is fontosak vagyunk. Persze, hogy egy kismamától nem várható el hogy kihívóan, szexisen öltözzön, de attól még nem csorbul az áldott állapot presztízse, ha ad magára.

A szülés után a helyzet igen sok esetben még romlik, vagy végképp kritikussá válik.

Nézegetem ismerősöm csinos feleségét, aki után minden férfi megfordult két évvel ezelőtt. És most? Csapzott hajjal, gyér sminkkel az arcán csak a gyereket lesi és csak az létezik. Megvető éles tekintettel utasít el minden pikáns megjegyzést és mindent elenged a füle mellett, ami nem köthető valahogy a gyerekhez.

Ismerősöm nem beszél róla, mert intelligens ember és imádja a családját, de látom a szemében a vágyat, ahogy egy csinos nőre néz. Csak feltételezem: az ágyban sem mehet minden úgy, mint régen. Számára csak a felesége létezett és létezik persze még most is, de vajon meddig?

Meddig tölti be szó nélkül az asszisztens szerepét? Lehet hogy örökre, de lehet, hogy nem.

Vajon eljön-e az az idő, amikor a felesége újra nő akar lenni és nem csak anya, vagy soha többet nem lesz már az, akit megismert?

Tudom, van ellenpélda is, szerencsére. Azt is tudom, hogy nem könnyű egy pici baba mellett avval törődni, vajon elég vonzó vagyok-e és nehéz két szoptatás között fáradtan, csábító feleséget játszani.

De higgyék el hölgyeim: sokkal könnyebb, mint egy kisgyerekkel új férjet találni!

betöltés...