A biológiai, egészségügyi magyarázatok könyvek, újságok lapjain, az internet oldalain megtalálhatók. Arról kicsit kevesebben írnak, milyen csodálatos az, amikor kezünkbe vesszük gyermekünket, és összebújunk. Összebújunk, mert másképp nem tudjuk megetetni a csecsemőt. Eleinte. De sokan vagyunk, akik a lehető legtovább szeretnénk szoptatni a csemeténket.

Kezdjük az elején. Születés után rögtön meg akarjuk fogni, megérinteni azt a babát, akire már annyira vártunk. Gyönyörködünk benne, simogatjuk, érezzük, hallgatjuk, néha meg is szaglásszuk, mert olyan jó babaillata van. Ezek adják meg a szoptatás élményét is, nemcsak a mamának, a babának is!

Ha szerencsések vagyunk, rögtön a kezünkbe vehetjük gyermekünket, hasunkra tehetjük, és várhatunk. Éhes lesz-e, kell-e neki máris az anya éltető teje. Nekem volt lehetőségem azt is megtapasztalni, hogy az alig pár perces kisfiam a hasamról felmászott és rögtön be is kapta a cicit! Nem is felejtem el soha (megjegyzem, azóta is elég életrevaló!!!)!

Az első szoptatós élmények között gyakran hangzik el, hogy hogy tekereg a kis éhes manó, mennyit csóválja a fejét, keresgél tátott szájjal, mire végre rátalál a megfelelő helyre, végre bekapja a cicit és nagyokat kortyol belőle. Messziről lehet hallani, mekkorákat nyel, mekkorákat szuszog közben. Ilyenkor a kis keze még a saját fejét tapogatja legtöbbször, ha nagyon dolgozik a baba. Csak nézzünk meg közelről egy ilyen apróságot, látni fogjuk, bizony megdolgozik ő minden egyes betevő "falatért" (kortyért). Belepirosodik, leizzad közben, de öröm látni, hogy munkáját eredmény követi, jóllakottan hátradől, gyakran el is alszik, és ilyenkor bájos mosolyok is kiszaladnak a száján. Ekkor aztán jöhetnek a boldog apukák, lehet csattogtatni a fényképezőt, megörökíteni az első mosolyokat!

Ahogy fejlődik a gyermek, egyre kíváncsibb, egyre jobban érdekli az őt körülvevő világ. Szoptatáskor ez elsősorban az anyát jelenti. Már szándékosan keresi az anya tekintetét, és már szopizás közben is jönnek a mosolyok. A legtöbb anya pedig elolvad a boldogságtól, és gyakran szemezget a kicsivel. Ha pedig még a keze is beindul a törpéknek, akkor aztán jön a simogatás is. Eleinte csak jár az anya bőrén a szabad keze, aztán már direkt simogat. Meg kell azért említeni, akad olyan eset is, amikor nem simogat, hanem csíp, karmol, de ezeket a legtöbb anya úgyis elfelejti ("csak a szépre emlékezem"). Hiszen legtöbbször ilyenkor is csak próbálgatja a tudományát, nem a rossz szándék vezérli.

Nekem sikerült négyszer kipróbálni a szoptatást. Mind a négy gyermekem sokáig szopott, rengeteg szép emlékem van erről az időszakról. Mindenkinek hasonló kellemes élményeket kívánok!

betöltés...