Kedves Kristóf!
A mi családunkban a nőkkel sohasem bántak szépen,elvárták a nőktől a fizikai munkát ugy mint a férfiaktol. Az apám és a bátyám ugy viselkedtek velem és anyámmal mintha a férfitársuk lennénk mint a haverjaikkal.Apám megvetett testvérem pedig követte apánk példáját. Nem tudom miért talán vonzodtak hozzám és nem tudták hogy viselkedjenek velem vagy nem tudom.Ahogy nőttem egyre joban hiányzott apám ezért más férfiakban kerestem őt és be akartam olvadni más családokba hogy érezzem a család melegét. Sajnos egy férfi ezt félre értette és szexuális felhivásnak vette. Történtek dolgok orális szex és egyéb de inkább csak ő élvezte mert én még kicsi voltam.A feleség sok éves gyanakvás és féltékenykkedés után ugy érezte megtalálta azt a nőt akivel a férje csalja őt.A barátnőjének elpanaszolta ,hogy én szétturtam az ő családját és összefogtak ellenem .Nem is gondolta a feleség hogy a barátnője a férje szeretője már rég. Persze sok más nővel is házasságot tört a férfi.
Azot anem csak a szeretők fogtak össze ellenem hanem sokan mások .Lehet üldözési mániám van de tényleg mindenki összefogott ellenem. Az iskolába felvettek de állandoan akadályoztak és csavargattak és tudtomra adták hogy az ilyen családszétromboloval igy szokás bánni. Akárhova megyek dolgozni tanulni mindenhol előjön ez a multbéli bosszu.Nincs esélyem sehol. Külföldre kellene utaznom hogy sikerüljön uj emberek között valamit elérnem de ez nagyon nehéz mert anyagilag sem állok jol. Állandoan az apakeresésemmel ujra megismételném amit akkr és ettől félek.Vágyonm az idősebb férfiak társaságára. Nem megyek társaságba és a korombelieket is kerülöm. Nem barátkozom nőkkel sem mert állandoan azt hiszik el akarom venni a férjüket .Nagyon megijedek amikor előjön belőlem a vágy hogy szeressek valakit,mert félek ujra magamra hozom a bajt. Olyankor magamhoz nyulok abban a reményben hogy akkor megnyugszok és nem akarok szzeretkezni senkivel de zokogok és megalázva érzem magam. Félek az emberektől és félek közel engedni magamhoz bárkit de közben nagyon vágom a társaságra A saládi élet nem igazán áll közel hozzám főleg amiota láttam ahogy élnek a szüleim és a bátyám hisz ő más nős. Félek félek félek.Nem tudom elképzelni a jövőm.Öngyilkossági kisérletem után 14 éves koromban pszihoterápiára kellett volna járnom de elmaradt.MOst 26 vagyok.