Kedves Kristóf!
10 éve vagyunk együtt a férjemmel,3 gyerekünk van(1,5 4 és 6 évesek)Elég jól megvagyunk,szeretjük egymást,a szex is jól működik,CSAK:A gyerekek és a házimunka kifáraszt,és amikor párom a délutános műszakból hazajön(mindig ébren megvárom fél 11 kor)de nem mindig van kedvem teljes odaadással kielégíteni.Nekem is sokszor van orgazmusom az együttlétek alatt,amik szeretkezések nem csak szexelések,de mikor fáradt vagyok nem olyan jó.Ha véletlenül megkíván és elutasítom,akkor még másnap is duzzog,és azt mondja,ne menjek többé gyantáztatni,mert minek.Nem érti meg,ha két nap után a harmadik nap nemet mondok.Sokat beszélgetünk,őszinték lettünk egymáshoz,amióta bevallotta,hogy második terhességemkor félrelépett.Egy éven keresztül a szomszéddal,aki unatkozó anyukaként rástartolt és kihasználta hogy nem figyelek eléggé az uramra.Nem derült volna ki sohasem,de nem akarta,hogy barátnőként viselkedjek a volt szeretőjével.Most biztos vagyok a páromban,pedig féltékeny típus vagyok,de amikor elutasítom,félek hogy máshoz fordul.Még azt is álmodom.Egyszerű lenne átkopognia a szomszédba.Azt mondja velem akar boldog lenni(és többnyire az is),de nem lehet már úgy és annyiszor csinálni mint 10 éve 22 évesen.Mit tanácsol,vegyek erőt magamon hogy mindig úgy érezze,hogy nagyon kívánom,pedig nem is?Színészkedjek?Vessek be néha meglepit?Makacs ember és magára veszi hogy nem kívánom,pedig csak a fáradtság miatt van ez.Nem akarom elveszíteni,de néha önző vagyok,amikor inkább aludnék a szex helyett.Köszönöm tanácsát.