Kedves Kristóf!

30-on felüli nő vagyok, nemrég megismerkedtem egy kora negyvenes férfival, akivel úgy tűnik, kezdünk beleszeretni egymásba - tényleg minden klappol.

Klappolna. Ugyanis sor került az első pár szexuális együttlétre - ami bár ritkán sikerül tökéletesre és ezzel kapcsolatban nincsenek is hamis elvárásaim - de ezek finoman szólva is katasztrofálisak voltak.

Nem volt merevedés, ha volt, akkor is csak rövid ideig, helyette volt görcsösség, bizonytalanság, önbizalom-hiány. Az ügyetlenkedéseket lehet enyhíteni viccel, de konkrétan úgy éreztem, hogy egy 16 éves tapasztalatlan férfival van dolgom, aki még sosem nyúlt nőhöz, sosem kényeztetett nőt, stb. Egyelőre nem tudott pl. behatolni sem normálisan, mert addigra a merevedés lelankadt.
Ha csókol, csak nagyon finoman, nem érzem a szenvedély tüzét, csak a visszafogottságot.

Még az elején megegyeztünk abban, hogy mindent megbeszélünk és az őszinte kommunikáció elsődleges lesz.
Kiderült, hogy több mint 3,5 éve nem volt szexuális élménye, egy kommunikáció-nélküli elhidegült kapcsolatban élt, aminek néhány hónapja lett vége. Gondolom emiatt történnek a fentiek..

Nem szeretném feladni. Segíteni szeretnék, de fogalmam sincs, hogy hogyan. Dicséretekkel próbálkoztam, de ezek nem őszinték a részemről sajnos. Mit tudok tenni? Mi ennek a folyamata? Mi az esély arra, hogy újra egészséges önbizalommal nézzen tükörbe? Hol van ebben az én szerepem és az mi lenne pontosan? Hol kezdjem és mivel?

Továbbá, szeretném megtudni tőle, hogy ez egy korábbi probléma-e vagy a kihagyott időszak / elveszett férfiasság miatt van, de hogy lehet ezt finoman megkérdezni?

Egy csodálatos emberről van szó, aki nem mellesleg sportos és jóképű is, mindent megtennék azért, hogy pozitívra forduljon a történet, mert én is frusztrálódom benne, természetesen. Megbántani nem szeretném, természetesen. Hogy lehet finoman közelíteni ehhez a témához, a megfelelő érzékenységgel?

Előre is nagyon köszönöm a válaszát!
Matilda