Tisztelt Uram! Van egy középkorú férfi barátom. Kb. fél évig tartott a kapcsolatunk mielőtt barátok lettünk. A szex nekem jó volt mindig, de neki több problémája is volt. Nehezen izgult fel, az orgazmusig ritkán jutott el és merevedési zavara is volt. Aztán úgy döntött, hogy maradjunk "csak" barátok. Én nem löktem el magamtól (ezen meg is lepődött) és azóta is napi kapcsolatban vagyunk. Egy nagyobb csalódás érte az élete során, de hogy az előtt már ilyen volt, vagy attól lett-e ilyen azt nem tudom, erről nem akar beszélni. Van 2 gyereke is a házasságából, de most egyedül él. Nem tudom, hogy mivel segítek neki: ha próbálok az egészről beszélgetni, vagy addig nem hozom szóba amíg ő nem akarja. Orvoshoz nem akar menni, talán hiúságból, talán, mert már elege van az egészből - nem tudom. Nekem már azt is mondta, hogy sokszor hitte már azt, hogy impotens lett, és évekig nem volt senkivel. Ha magának csinálja, akkor viszont semmi gond nincs. Ezért laikusként azt gondolom, hogy a problémája lelki eredetű. Egyet nem akarok, ártani neki, ha esetleg faggatom, hogy beszélgessünk erről az egészről. Néha szeretném csak átölelni, mert sokszor nagyon szomorú, de azt sem merem, ne hogy félre értse. A kézen fekvő az lenne, ha elmenne egy szakemberhez, de erről egyenlőre hallani sem akar.Tudok neki valahogy segíteni? Vagy ne foglalkozzam az egésszel, mert nem az én "problémám"? Válaszát előre is nagyon köszönöm! Morning glory