Tóth Kristóf István
Szexológus tanácsadó
Elérhetőségem:
Email: tothkristofistvan@gmail.com
Szexológus tanácsadó
Elérhetőségem:
Email: tothkristofistvan@gmail.com
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Tisztelt Szakértő!
Több mint 3 éve ismerjük egymást a párommal,1 éve élünk szexuális életet.(Az esküvőnk óta.Én 23 éves lány,ő 29 éves).Mindkettőnknek a másik az első szexuális partnere,mert keresztény értékrend szerint élünk.Itt kihangsúlyoznám,hogy ez saját döntésünk,azaz nem csupán egy vallásos neveltetés eredménye.Egyikünk sem kapott szigorú,merev,prűd nevelést,mindig nyíltan beszéltünk szexuális kérdésekkel kapcsolatban otthon.
A nászéjszakát nem siettük el,nászúton csak szabadon ismerkedtünk egymás testével,pettingeltünk,volt orális szex,szóval minden csak maga a közösülés nem.Ennek az volt az oka,hogy én nagyon féltem a fájdalomtól,ami esetlegesen bekövetkezhet a szüzességem elvesztésekor.(Sajnos alapvetően minden jellegű fájdalomtól rettegek.)A párom nagyon türelmes volt,nem siettetett.
Aztán 1hét után megtörtént a dolog (persze nem is fájt annyira mint amennyire rákészültem) de az hogy mozgott bennem az elég kellemetlen volt.
Az első egy-két hónapban minden behatolásos aktusra nagyon nehezen vettem rá magam,mert fájt a behatolás és az is ahogy mozgott bennem,de hallottam hogy ez eleinte teljesen normális mert kikell tágulni a hüvelynek.Volt hogy sírtam is az aktus után mert olyan szerencsétlen,bénának éreztem magam.(Ez tudom hogy hiba volt.De a férjem továbbra is nagyon kedves,türelmes volt.)Emellett viszont tök jó,kielégítő együttléteink voltak,mind orálisan mind manuálisan,amit kölcsönösen élveztünk.
A problémám az hogy 1év elteltével még mindig kellemetlen a behatolás és mindig nehezen veszem rá magam (bár ezt nem mutatom ki a páromnak hogy ne vegyem el a kedvét.)Kb.hetente egyszer szexelünk így,a párom nem is kívánja többször.Elég stresszes munkája van és az ilyen behatolásos szeretkezések az előjáték miatt mindig hosszúra nyúlnak+az óvszer sem a kedvencünk.A szexuális életünk többi része viszont szuper,változatos és kielégítő.
Engem csak az aggaszt hogy normális az hogy hetente 1x szexelünk behatolással?Valamint hogy mikor lesz az amikor már nem kellemetlen érzés?
Lehet hogy a korábbi stresszelésem leblokkolja hogy igazán élvezni tudjam?
+Még egy technikai kérdés:Mást is ennyire lefáraszt hogy mozogjon a másikban?Nekem van hogy teljesen begörcsöl a lábam.
Megjegyzésként még annyi,hogy behatolás előtt van előjáték,több pózt is próbálunk (valami jobb valami kevésbé),használunk sikosítót.
A kapcsolatunk amúgy boldog és kiegyensúlyozott és igazából a férjem türelme és gyengédsége amit ezekben a helyzetekben tanúsít,csak még közelebb visz hozzá.
Köszönöm a választ!
Több mint 3 éve ismerjük egymást a párommal,1 éve élünk szexuális életet.(Az esküvőnk óta.Én 23 éves lány,ő 29 éves).Mindkettőnknek a másik az első szexuális partnere,mert keresztény értékrend szerint élünk.Itt kihangsúlyoznám,hogy ez saját döntésünk,azaz nem csupán egy vallásos neveltetés eredménye.Egyikünk sem kapott szigorú,merev,prűd nevelést,mindig nyíltan beszéltünk szexuális kérdésekkel kapcsolatban otthon.
A nászéjszakát nem siettük el,nászúton csak szabadon ismerkedtünk egymás testével,pettingeltünk,volt orális szex,szóval minden csak maga a közösülés nem.Ennek az volt az oka,hogy én nagyon féltem a fájdalomtól,ami esetlegesen bekövetkezhet a szüzességem elvesztésekor.(Sajnos alapvetően minden jellegű fájdalomtól rettegek.)A párom nagyon türelmes volt,nem siettetett.
Aztán 1hét után megtörtént a dolog (persze nem is fájt annyira mint amennyire rákészültem) de az hogy mozgott bennem az elég kellemetlen volt.
Az első egy-két hónapban minden behatolásos aktusra nagyon nehezen vettem rá magam,mert fájt a behatolás és az is ahogy mozgott bennem,de hallottam hogy ez eleinte teljesen normális mert kikell tágulni a hüvelynek.Volt hogy sírtam is az aktus után mert olyan szerencsétlen,bénának éreztem magam.(Ez tudom hogy hiba volt.De a férjem továbbra is nagyon kedves,türelmes volt.)Emellett viszont tök jó,kielégítő együttléteink voltak,mind orálisan mind manuálisan,amit kölcsönösen élveztünk.
A problémám az hogy 1év elteltével még mindig kellemetlen a behatolás és mindig nehezen veszem rá magam (bár ezt nem mutatom ki a páromnak hogy ne vegyem el a kedvét.)Kb.hetente egyszer szexelünk így,a párom nem is kívánja többször.Elég stresszes munkája van és az ilyen behatolásos szeretkezések az előjáték miatt mindig hosszúra nyúlnak+az óvszer sem a kedvencünk.A szexuális életünk többi része viszont szuper,változatos és kielégítő.
Engem csak az aggaszt hogy normális az hogy hetente 1x szexelünk behatolással?Valamint hogy mikor lesz az amikor már nem kellemetlen érzés?
Lehet hogy a korábbi stresszelésem leblokkolja hogy igazán élvezni tudjam?
+Még egy technikai kérdés:Mást is ennyire lefáraszt hogy mozogjon a másikban?Nekem van hogy teljesen begörcsöl a lábam.
Megjegyzésként még annyi,hogy behatolás előtt van előjáték,több pózt is próbálunk (valami jobb valami kevésbé),használunk sikosítót.
A kapcsolatunk amúgy boldog és kiegyensúlyozott és igazából a férjem türelme és gyengédsége amit ezekben a helyzetekben tanúsít,csak még közelebb visz hozzá.
Köszönöm a választ!
Kedves Kérdező!
Azt hiszem, most nem a tapasztalatlanságukat az oka a dolognak, habár előfordul, hogy akiknek túl erős az önmegtartóztatása, az nem ismeri meg a saját testét se az első aktus előtt. Tehát mondjuk sohasem maszturbált, nem ismeri a saját örömét, és ezt később egy hasonlóan tapasztalatlan partnerrel sem sikerül elérnie.
Pláne, hogy a legelső szexuális élmény mindenkinek meghatározó.
Viszont nagyon jól látja, a régi félelem a fájdalomtól, és a kellemetlen első élmény a behatolással bizony meghatározható lehet, ha mondjuk nincs másmilyen élménye e téren.
Egy fájdalmas közösülés oka lehet a hüvely szárazsága, a felek egyikének erőteljessége, vagy akár a felek méretbeli különbsége is (van pár közösülési helyzet, amikor a nagy hímtag és a kicsi hüvely bizony kellemetlen összerakva) - de lássuk be, ha férje türelmes, gyengéd, és neki nincsenek fájdalmai / kellemetlensége, akkor se a hüvelyszárazság, se pedig a nagy méretbeli különbség nem lehet ok. (Előbbit síkosítóval, utóbbit a megfelelő póz megtalálásával lehet orvosolni.)
Tapasztalatom szerint, ha nem áll fenn valamiféle sérülés vagy betegség a hüvely nyálkahártyáján, a fájdalom könnyen lehet pszichés eredetű. (Betegség/sérülés tünete a máskor is érezhető fájdalom, vagyvalamiféle folyás, de a tampon használata a legjobb ellenőrzés, hiszen ha az nem fájdalmas, valamint nincs furcsa váladék rajta, akkor egyre valószínűbb, hogy a fájdalom jelentkezése magával az aktussal kapcsolatos.)
Az utolsó szervi ok,amire lehet gondolni,az nem más, mint a szűzhártya maradéka, azaz a legelső aktus nem szakította át rendesen - ez egyébként viszonylag gyakori, hiszen egyes esetekben a vastag szűzhártya komoly akadály. Viszont, ha a behatolás teljes, akkor a többedik aktussal általában már "bejáratódik" a dolog.
Nőgyógyász az összes fizikai okot egy vizsgálattal és maximum egy kenettenyésztéssel ellenőrezheti - kivéve a férje esetleges nagy méretét, de erre már önök is következtethetnek.
Nos, a pszichés ok - azon kívül, hogy sokáig tartogatta magát és fél a fájdalomtól - lehet még az is, hogy még nincs felkészülve a gyermekáldás elfogadására, és önkéntelenül is próbál tartózkodni a veszélyes együttlétektől. Rossz hír, hogy attól még teherbe lehet esni, ha valakinek fáj, vagy nem adja igazán oda magát, nem fogadja be a hímtagot.
Ugyanakkor az a pszichés ok, ami miatt ez fájdalommal jár, könnyen járhat azzal is, hogy sikertelen a teherbe esés, tehát tudat alatt annyira hárítja, hogy a baba meg se fogan, vagy ha igen, akkor sem marad sokáig...
A megoldás felé segíthet, ha mondjuk nem csak szeretnének, de akarnak is gyermeket - mindketten! -, valamint egy két alkalom kihagyásával (amíga nőgyógyászati vizsgálatot is megejthetné) Ön venné át az irányítást, olyan pózt választana, amikor maga vezeti a ritmust, ön választja a behatolás szögét, és teljesen átadhatja magát a szeretetnek, vágynak. Segíthet, ha már kézzel-szájjal elértea csúcsot, és így az első orgazmusa után felizgulva, kielégülve, nedvesen és felkészülten fogadja be férje falloszát.
Tóth Kristóf István
2015-06-16 16:54:58
Azt hiszem, most nem a tapasztalatlanságukat az oka a dolognak, habár előfordul, hogy akiknek túl erős az önmegtartóztatása, az nem ismeri meg a saját testét se az első aktus előtt. Tehát mondjuk sohasem maszturbált, nem ismeri a saját örömét, és ezt később egy hasonlóan tapasztalatlan partnerrel sem sikerül elérnie.
Pláne, hogy a legelső szexuális élmény mindenkinek meghatározó.
Viszont nagyon jól látja, a régi félelem a fájdalomtól, és a kellemetlen első élmény a behatolással bizony meghatározható lehet, ha mondjuk nincs másmilyen élménye e téren.
Egy fájdalmas közösülés oka lehet a hüvely szárazsága, a felek egyikének erőteljessége, vagy akár a felek méretbeli különbsége is (van pár közösülési helyzet, amikor a nagy hímtag és a kicsi hüvely bizony kellemetlen összerakva) - de lássuk be, ha férje türelmes, gyengéd, és neki nincsenek fájdalmai / kellemetlensége, akkor se a hüvelyszárazság, se pedig a nagy méretbeli különbség nem lehet ok. (Előbbit síkosítóval, utóbbit a megfelelő póz megtalálásával lehet orvosolni.)
Tapasztalatom szerint, ha nem áll fenn valamiféle sérülés vagy betegség a hüvely nyálkahártyáján, a fájdalom könnyen lehet pszichés eredetű. (Betegség/sérülés tünete a máskor is érezhető fájdalom, vagyvalamiféle folyás, de a tampon használata a legjobb ellenőrzés, hiszen ha az nem fájdalmas, valamint nincs furcsa váladék rajta, akkor egyre valószínűbb, hogy a fájdalom jelentkezése magával az aktussal kapcsolatos.)
Az utolsó szervi ok,amire lehet gondolni,az nem más, mint a szűzhártya maradéka, azaz a legelső aktus nem szakította át rendesen - ez egyébként viszonylag gyakori, hiszen egyes esetekben a vastag szűzhártya komoly akadály. Viszont, ha a behatolás teljes, akkor a többedik aktussal általában már "bejáratódik" a dolog.
Nőgyógyász az összes fizikai okot egy vizsgálattal és maximum egy kenettenyésztéssel ellenőrezheti - kivéve a férje esetleges nagy méretét, de erre már önök is következtethetnek.
Nos, a pszichés ok - azon kívül, hogy sokáig tartogatta magát és fél a fájdalomtól - lehet még az is, hogy még nincs felkészülve a gyermekáldás elfogadására, és önkéntelenül is próbál tartózkodni a veszélyes együttlétektől. Rossz hír, hogy attól még teherbe lehet esni, ha valakinek fáj, vagy nem adja igazán oda magát, nem fogadja be a hímtagot.
Ugyanakkor az a pszichés ok, ami miatt ez fájdalommal jár, könnyen járhat azzal is, hogy sikertelen a teherbe esés, tehát tudat alatt annyira hárítja, hogy a baba meg se fogan, vagy ha igen, akkor sem marad sokáig...
A megoldás felé segíthet, ha mondjuk nem csak szeretnének, de akarnak is gyermeket - mindketten! -, valamint egy két alkalom kihagyásával (amíga nőgyógyászati vizsgálatot is megejthetné) Ön venné át az irányítást, olyan pózt választana, amikor maga vezeti a ritmust, ön választja a behatolás szögét, és teljesen átadhatja magát a szeretetnek, vágynak. Segíthet, ha már kézzel-szájjal elértea csúcsot, és így az első orgazmusa után felizgulva, kielégülve, nedvesen és felkészülten fogadja be férje falloszát.
Tóth Kristóf István
2015-06-16 16:54:58
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}