Kedves Melinda!
Kisfiam-Bálint- 26 hónapos mozgásában nagyon ügyes, életvidám,értelmes kisfiú.Csecsemőkora óta nagyon ügyes a mozgásfejlődése, most már kapaszkodás nélkül lépcsőzik(persze nem váltott lábbal)fel és le,felmászik a bordás falra segítség nélkül, gyorsan fut,célirányosan rúgja, dobja a labdát...stb. Kétéves kora körül el kezdett gyakran lábujjhegyezni, s emiatt elvittük ortopédiára. A doktor úr azt mondta valószínűleg kis Equinusa van, ezért elküldött bennünket a Fejlesztőbe gyógytornászhoz.Azt javasolta, 3-4 hónapig gyógytornára járjunk, utána talpbetétet kap a gyerek, ha nem javul. A Fejlesztőben a gyógytornász megvizsgálta a lábait megnézte a járását( persze kb 20 perc alatt egyszer sem lábujjhegyezett)s azt mondta, hogy a jobb lába kicsit feszesebb, ezért itthon tornásztassuk,mászókázzon...stb.ha egy hónap múlva sem szűnik meg a probléma,újra jelentkezzünk!!Viszont az egyik ismerős nagyon megijesztett,mert azt mondta, hogy az unokaöccse is lábujjhegyezett, s súlyos izomsorvadást állapítottak meg nála.Mit javasols vigyük a kisfiút más szakemberhez is, vagy várjunk?
Egyáltalán lehetséges-e, hogy csupán a lábujjhegyezés mögött ilyen súlyos betegség húzódik meg? A szakemberek-ortopédus, gyógytornász-is felhívták volna a figyelmünket, ha másra is gyanítanak,nem?Rászóljunk,ha lábujjhegyezik?
Egyébként Bálint kint alig lábujjhegyezik, futás közben egyáltalán nem,s a lakásban néhány lépést tesz lábujjhegyen , s újra leteszi a sarkát.Sokszor úgy érzem, hogy tetszik neki a dolog!
Ne haragudjon, hogy ilyen hosszúra sikeredett mondandóm, de aggódom!
Válaszát előre is köszönjük!
Reni és Bálint