Kedves Vanda!
Kisfiam 2 és fél éves, októberben kezdte a bölcsit. Nincs különösebb gond Vele, játszik, eszik, alszik, mindenben részt vesz, csak éppen nem beszél. Pedig tud! Normálisan fejlődött a beszéde, mint egy átlagos kisgyermeknek, 1 éves kora után kezdett beszélni, és mire bölcsibe ment, már teljes mondatokban beszélt, mondókázott…stb. A fő probléma viszont most az, hogy egyik napról a másikra 1 hete elkezdett dadogni. Ezt ugye a bölcsiben nem tapasztalják, hiszen nem beszél, de itthon nagyon érzékelhető. Eleinte csak duplázta/triplázta a szavak első tagját, most viszont már van, amikor 4x-5x is elismétli pl. memememenjünk, de olyan is van, hogy egy egész szót mond el ennyiszer pl. miért. A mondókákat, énekeket hibátlanul mondja (bár egy kicsit hadarva, de nem dadogva), csak ha beszél, akkor dadog. A bölcsiben azt mondták, majd kinövi, van ilyen, amiben nagyon reménykedem. Ki lehet azt valahogy szűrni, hogy élettani dadogásról, vagy traumás dadogásról van-e szó? Van egy 5 és fél éves fiútesó is, átragadhat rá ez a beszédhiba? Attól tartok, hogy ha a nagyobb észreveszi a dadogást, leutánozza, mert „vicces” és akkor mindkettejükkel gond lesz. Mit lehet tenni azon kívül, hogy nem javítjuk ki, nem vesszük észre?
Előre is köszönöm a válaszát.
Szilvia