Kedves Vanda!

Kislányom márciusban múlt 3 éves. Veleszületett kétoldali csípőficammal született. 5 operáción esett át. a műtétek alkalmával mindig 10-15 hétre gipszet kapott.
Szükségesnek és fontosnak éreztem ezt megosztani Önnel.
Lányom nagyon korán kezdett beszélni. Gyönyörűen, érthetően, összetett mondatokban. Sok-sok mondókát, mesét olvasunk tanulunk együtt. Az első dadogási ciklus egyik-napról a másikra jött. Az addig kimondott szavakat, nagyon nehezen mondta csak ki. A gyermekorvosunk mondta az élettani dadogás jelenségét. Megvártuk míg elmondja a mondatot, majd érthetően én hibátlanul megismételtem. El is múlt. Aztán pár hónap múlva újra előjött. Mindig ugyanúgy dadog. A mondat első szavát ismételgeti. Pl: (Ki)kikiki fogja az ebédemet megmelegíteni? Általában csak ezeket a szavakat ismétli, hogy (de)dede, (te)tetete, stb. A mondatot szépen befejezi, legyen bármilyen hosszú is az.
A második dadogási ciklusnál figyeltük meg hogy esetleg köze van a kórházi látogatásoknak, hozzá. De ez is pár hét alatt elmúlt. A harmadik dadogási ciklus igazából vagy 1 hétig tartott csak. És most újra dadog. Ugyanúgy mint eddig. De látom, hogy közben gondolkodik a mondaton. Már fantáziál, mesét kreál. Nem tudom mennyire tulajdonítsak neki nagy jelentőséget. Orvostól-orvosig nem cipelném ha nem muszáj, hiszen milliónyi szerepjáték van a mögött, hogy Ő (látszólag?) annyira nem fél az orvosoktól.
Mit tegyek?
Hálásan köszönöm a válaszát.