Kedves Vanda!

Kisfiam nemrég múlt 2,5 éves. Március első hetét felsőlégúti problémák miatt kórházban töltöttük. Hazaérkezésünk első napján hányás-hasmenés jelentkezett nála, amit mint utólag kiderült a kórházban "szedte össze". A problémám, hogy a hasmenéses időszak 4. napján elkezdett dadogni. Először csak egy-egy szónál vettem észre szótag ismétlést, de mostanra már a mondat megkezdése is egyre nehezebb számára. Ez általában az én, egy, még, meg, mi, stb. szavakkal kezdődő mondatokra igaz. Néha már annyira belefárad a sikertelenségbe, hogy végül nem is mondja el, mit szeretne. Ezelőtt soha ilyen jellegű probléma nem volt vele. Szép kiejtéssel, kicsi kora ellenére 6-8 szavas mondatokban, gazdag szókinccsel, értelmesen beszélt. A dadogás mellett még az is feltűnt, hogy sokkal csendesebb, ritkábban kezdeményez beszélgetést és a szavakat sem ejti annyira tisztán, mint korábban. A kórházban egyébként látszólag "jól" érezte magát. Ha levittük az udvarra levegőzni, gond nélkül, önállóan ment vissza az osztályra. Hazajövetelünkkor közölte, hogy ő még maradni szeretne, szóval semmi különöset nem vettem észre rajta. Viszont ha a pisi vagy kaki kifolyik a pelusból, azonnal zuhanyozni indul, még akkor is ha nem lenne muszáj. Ön szerint mit kellene tennem? Vigyem el pszichológushoz, logopédushoz vagy egyelőre csak várjunk, hátha javul a beszéde?
Várom mielőbbi válaszát!

Egy aggódó anyuka