szeretet

Kedves György!
2 embernek a hozzám való viszonyát nem tudom megérteni. Az egyik egy férfi. Kb. 18 évvel ezelőtt megláttam őt, és abban a pillanatban azt éreztem, hogy ő a nekem rendelt társ, mi összetartozunk. Mindketten párkapcsolatban éltünk akkor. Folyamatosan figyelemmel kísértem az életét. Többször voltam szerelmes eközben, de őt mégsem tudtam kiverni a fejemből. Amikor mindketten pár nélkül maradtunk, próbáltam felhívni magamra a figyelmet, de köszönésen kívül semmi mást nem tudtam elérni. Most ismét párkapcsolatban élek, szeretem a párom, de mégis érzem a vágyódást felé még ennyi idő után is.
A másik furcsa érzés egy nőhöz kapcsolódik. Egy boltban volt eladó. Soha egy rossz szót nem szólt nekem, de mégis annyira unszimpatikus volt, hogy ha lehetett elkerültem, máshoz mentem. Nem értettem az okát, de ismeretlenül is mérhetetlenül taszított. A sors pedig úgy rendelte, hogy ennek a nőnek a fia az én jelenlegi párom, és kislányom apja. Próbálok mindig kedves lenni, nem kimutani az érzéseimet, de ha lehet, minél messzebbre elkerülöm. Folyamatosan rossz érzésem van mellette, akkor is ha kedves hozzám.
Vajon mi lehet ezeknek az oka? Előző életből maradt élmények ezek? Köszönöm válaszát! Beáta