aggódás

Kedves AGGÓDÓ Orgonavirág! Mielőtt még megbántódna szeretnék idézni egy tibeti közmondást: „Amit meg tudsz oldani, azon minek aggódsz, amit meg nem! - azon meg miért aggódsz.” Az aggódás az egy olyan félelem amit saját ILLÚZIÓINKBÓL, és EGÓnk CSALÓDÁSAIBÓL gyúrunk. Ön mint édesanya és nagyi, nehezen veszi tudomásul azt, hogy fia FELNŐTT, és lassan akár szintén nagyapa is lehet a közeli néhány évben. Az, hogy azt az életet éli – amit, ez azokból a gyökerekből táplálkozik, amit gyermekként a családi otthonban eresztett. Az, hogy olyan döntést hozott, hogy távol a hazájától él, szintén az otthonról hozott minták következménye, lehet az a „többre vágyás”, a szülői felügyelet alól való távolság tartás igénye, de a körülmények ismerete nélkül számtalan más motiváció is, ami arra a döntésre késztette a fiát, hogy Önöktől, a családtól távol, új életet építsen családjával. Egy újabb döntésre lesz szükség ahhoz, hogy hazatelepüljenek, de ennek megint nem Önök lesznek a legfőbb motivációi, így én sem tudom megmondani a fia, és az unokái helyett, hogy majd hogyan fognak DÖNTENI. Kívánok jó egészséget:

Papp Gyury
2010-05-02 17:14:50