Kedves Krisztina!
Nagymamámat 3 hónapja vesztettük el. Nagyon szerettem/szerettük őt. Ő volt az egyetlen nagyszülőm, akit ismertem és aki élt.Gyerekkoromban unokatestvéreimmel rengeteget nyaraltunk nála, egy kis faluban lakott. Később hozzánk költözött, mert félt egyedül.Édesanyám anyukája volt. Van még 2 gyermeke, akik nem egy városban élnek velünk.Volt egy kis agylágyulása az utóbbi pár évben, ami miatt sokszor nem tudta hol van, hülyeségeket beszélt, ébresztgetett minket éjszaka, hogy alszunk-e, mit vegyen fel,mert megy a templomba, a kenyérhéját a virágcserépbe dobta stb. Sokszor fárasztónak, bosszantónak és terhesnek éreztük. Emiatt majd megöl a lelkiismeret furdalás minket. :( De a másik 2 gyereke se akarta odavinni magukhoz pár napra sem,mert ők nem értek rá és csak mászkál és pakol egész nap. Ettől függetlenül minden hétvégén jöttek látogatni, szülinapi, névnapi vacsora volt neki rendezve, szóval ettől függetlenül mindenki imádta őt. 1éve derült ki, hogy beteg, tüdőrák :( Semmi tünete nem volt ez év májusáig. Utána bekerült a kórházba, de olyan jól volt, mintha kutya baja lenne, de nem akarták haza engedni az agylágyulás miatt, nehogy elessen, vagy baj történjen velem mikor egyedül van otthon. Július utolsó hetében napról napra romlott az állapota, nem hittük el. Minden nap ment hozzá mindenki és fogtuk a kezét.Azt gondolom ezt le kellett írnom, mert talán köze van van ahhoz, amit kérdezni szeretnék. Azóta kb. 5x álmodtam vele és minden egyes alkalommal ő él álmomban, néz, de nem szól hozzám. Kétszer álmodtam azt is, hogy megölelem, de nem nagyon ölelt meg. Legutóbb azt álmodtam, hogy beléptem a szobába, ott feküdt az ágyon anyával és jókedvúűen nevettek, de beléptem és abbahagyta. Megöleltem, de nem szólt hozzám. Tudom, ön nem álomfejtő, de hátha tudja, sejti miért nem szól hozzám álmomban. Esetleg haragszik rám. Van egy 1 éves kisfiam, ő volt az élete, a kórházban minden nap elmondta, hogy vigyázzunk rá :(