Kedves A!

Valóban nehéz ennyi információból megtalálni az okot, amiért még mindig ragaszkodsz ehhez a kapcsolathoz. Bennem, ha a tiédhez hasonló történettel találkozom, legtöbbször a karma kérdése merül fel. Lehet, hogy egy korábbi életetekben kezdődött el köztetek ez a kapcsolat. (Nem feltétlenül a női-férfi kapcsolatra gondolok, lehet ez akár anya és gyermeke, vagy két jó barát, de akár ellenségek közti kapcsolat is), amit ebben az életben valamiért folytatnotok kell. Ha így van, akkor amíg nem oldjátok meg az ehhez kapcsolódó vállalt sorsfeladatot, nagyon nehezen lehetne csak lezárni, esetlegesen csak egy újabb karma megteremtésével.

Érdemes talán ebbe az irányba is utánajárni, ha az egyéb módszerek nem adtak kielégítő választ.
A www.napszikra.hu honlapon megtalálod az elérhetőségem, ha úgy érzed, elindulnál ezen az úton.

Szeretettel:

Kedves Edit!

Köszönöm, hogy megtiszteltél a bizalmaddal, és a sokakat foglalkoztató kérdéseidet feltetted nekem. Nehéz ezekre válaszolni személyes ismeretség, és beszélgetés nélkül.
Abból, hogy megírtad a születésed pontos dátumát és helyét, arra tudok következtetni, hogy talán egy asztrológusnak szántad a kérdéseket, aki a képletedben találhat rá válaszokat.

Nagyon sokan keresik önmagukat, keresik a saját útjukat ezekben az időkben. Fontos, hogy megtaláld a harmóniát magadban, és a világban elfoglalt helyedben is. Nem könnyű feladat ez, de az első lépéseket (ezt ismeretlenül is állíthatom) már megtetted, hiszen felmerültek benned a fenti kérdések. Ez azt jelzi, hogy jó úton haladsz.

Ha segítségedre lehetek a folytatásban, és szívesen részt vennél személyes konzultáción is, keress meg az elérhetőségeim valamelyikén.
www.napszikra.hu/terapeuta/palvolgyi-krisztina

Szeretettel üdvözöllek,

Kedves Gabika!

A reakció, melyet még most is tapasztal magán az esettel kapcsolatban, valószínű, hogy a férjébe vetett bizalom megingásának, illetve az Ön megcsalásából adódó önbizalom hiánynak tudható be.
Első sorban ezek helyreállítására volna most szükség, és ha ez sikerült, tapasztalni fogja, hogy már nincs szüksége a kontrollra felettük, nem akarja majd ellenőrizni, hogy mit "kavar" éppen a hölgy.
Amennyiben úgy érzi, hogy segítségre van szüksége ehhez, az adatlapomon megtalálja az elérhetőségemet.

Üdvözlettel:

Kedves Kérdező!

Hogy van e, vagy, hogy mi a konkrét „tanulni való” a jelen helyzetben Önnek, a férjének, vagy az Édesanyjának, azt csak az idő fogja eldönteni, de talán a válaszom is közelebb viszi majd ehhez. Egy jelentős, súlyos konfliktusát emelte ki az életüknek, ami érthetően az erejét meghaladó probléma. Az emberek nagy része kötelességének érzi a szüleivel való törődést, a róluk való gondoskodást. És ez rendjén is van mindaddig, amíg ez a saját kereteibe, értékrendjébe, idejébe belefér. Amíg ezt nem érzi tehernek, amíg örömmel szeretettel képes ezt megtenni.
A kora gyermekkorban kialakult erős kötődés – függés a szülőtől (szeretettől, elfogadástól, megfeleléstől) eredményezhet ilyen, és ehhez hasonló helyzeteket, amennyiben a leválás (amikor eljön annak az ideje) nem, vagy nem teljesen valósul meg. Mint, ahogy levelében is látszik, Ön erős függésben van még az Édesanyjával, erején felül is szeretne megfelelni neki, kivívva ezzel az elismerését, a szeretetét. Valószínűleg azt gondolja, ha nem tesz meg mindent, úgy és akkor, ahogy azt az Édesanyja kívánja, akkor elveszíti a szeretetét, és ezzel együtt a támogatását.
Én úgy látom, jelen helyzetben a férje jól döntött, amikor szóvá tette, hogy miért nem neki mondja el, ha problémája van vele. Hogy ezt aztán nem tudták békésen megbeszélni, az valószínűleg abból adódott, -ahogyan Ön is fogalmazott- hogy mindketten erős egyéniségek, egyikük sem volt kompromisszum kész, és lehetett ebben egy jó adag, az évek során felhalmozott, ki nem mondott megbántottság, sértettség, ki nem beszélt probléma, ami az ordítozással, majd a férje távozásával megint csak nem vezetett megoldáshoz.
Mindenképpen azt javaslom, hogy ne hagyják ezt annyiban, ne az legyen a megoldás, hogy ritkábban látogatják az Édesanyját, és a szőnyeg alá söprik a problémát. Jó lenne, ha le tudnának ülni hárman, és higgadtan, nyugodtan mindenki elmondhatná, hogy hogyan élte meg ezt a helyzetet, és szerinte mi vezethetett idáig.
Ha sikerül ezt megvalósítani, akkor Önre nagy feladat hárul, mert valószínű, hogy moderálnia, vezetnie kell majd ezt a beszélgetést, ráadásul ott áll középen, érzelmileg erősen kötődve mindkettőjükhöz, abban a nem könnyű helyzetben, hogy mindketten azt várják majd, hogy melléjük álljon.
Ha rászánják magukat erre a beszélgetésre, kérem, hogy előtte gondoljon át néhány dolgot, próbálja beleélni magát a helyzetükbe, megérteni a mozgatóikat, próbálja ne érzelmi alapon, hanem a racionális tényeket, érveket figyelembe véve higgadtan, és megfontoltan irányítani a beszélgetést.

Ehhez egy kis segítség:
Tökéletesen megértem a férjét, akinek teher, ha minden hétvégét az anyósával, és munkával kell, hogy töltsön. Úgy gondolom, hogy ha hét közben dolgozik, ezt a két napot pihenésre, nyugalomra, a családjával hasznosan eltöltött időre, kikapcsolódásra, feltöltekezésre szeretné fordítani. Esetleg, mielőtt sort kerítenének a beszélgetésre, (miután a szavaiból úgy vettem ki, szükségük van az Édesanyja támogatására) tisztázzák azt egymás közt, mennyi az az idő, ami neki még vállalható, ami még nem terhes, mi az a ház körüli munka, amit szívesen elvállal, elvégez, mert belefér a kikapcsolódás, feltöltekezés körébe. Beszéljék meg, hogy ezen felül, ha Ön még szívesen maradna az Édesanyjával, akkor a férjének legyen lehetősége hazamenni, olvasni, pihenni, vagy egy filmet megnézni anélkül, hogy ezen bárki megsértődne, vagy emiatt neheztelne rá.
Az Édesanyjával kicsit nehezebb a helyzet. Ott az kellene átgondolnia, megértenie, hogy ő már nem fog megváltozni. Hetven éves, ebben a korban az ember nem vesz már fel új szokásokat, megvan a kialakult értékrend, a személyiség már nagyon nehezen befolyásolható. Az sem jó megoldás, ha mostantól nem mondja ki, ami bántja csak azért, hogy béke legyen. Itt leginkább az Önök hozzáállásán múlik a siker. Hogy el tudják e fogadni őt ilyennek, hogy meg tudják e érteni, mi vezetett idáig, milyen volt az a környezet, amiben ő szocializálódott, milyen példát hozott a szüleitől (nagyon valószínű, hogy ott is az egyikük egy erősebb, irányító, ellentmondást nem tűrő személyiség lehetett). Nem róható ez fel neki hibaként, hogy olyan lett, amilyen. Ez egy tanult magatartásforma, ilyennek nevelték, ebbe nőtt bele. Irreális volna elvárni tőle, hogy holnaptól másként tegye. Nagyon jól látszik ez a hozott minta az Ön életén is, mint írta, Ön inkább az Édesapjához hasonló mentalitású, ezért is tesz meg neki szó nélkül mindent, hagyja, hogy uralkodjon Ön felett, az ereje, az ideje felett. És nem véletlenül választotta a férjét sem, aki hasonlón erős személyiség, mert ő jelenti a biztonságot, a gyermekkortól már megszokott környezetet, nem kellett egy teljesen új szituációhoz alkalmazkodni, minden maradt a régi, csak a személy változott.

Ha úgy érzi, hogy szüksége van rá, szívesen látom egy személyes konzultáción, ahol az egyéb részletek ismeretében mindezeket bővebben ki tudjuk fejteni, ahol az összefüggéseket, az idáig vezető utat könnyebben átláthatóvá tudjuk tenni, ahol már a gyermekeikről, az ő szerepükről is tudunk beszélni.

Sok erőt kívánva üdvözlöm szeretettel:
 

Kedves Kata!

Több kérdés merült fel bennem a levelével kapcsolatban.
Az első mindjárt, hogy ha érzi, hogy a TÁRS már úton van Ön felé, miért akarja siettetni ezt a folyamatot? Elképzelhető, hogy mindkettőjüknek vannak még lezáratlan kapcsolatai, elvarratlan szálai az életünkben. Ahhoz, hogy majd együtt ez egy működőképes, hosszú távú, biztos alapokkal rendelkező boldog párkapcsolat legyen, fontos a múlt tisztázása, a megelőző kapcsolatok lezárása, a felek elengedése. Sokszor ez hosszú időt vesz igénybe, és annak ellenére, hogy a tudatos életében már úgy érzi, megtette, sokszor a tudatalatti tartományok még az aktív feldolgozás-elengedés harcát vívják. Elég ehhez a megbántottság, a harag, a düh érzése, ami komolyan köti még a látszólag már távollévő, elmúlt kapcsolatot, kapcsolatokat is.
Ha mindezeken már túl van, akkor mit tesz most azért, hogy valóban azt az embert vonzza be az életébe, akire szüksége van?
Miként gondol a leendő párjára? A tökéletest keresi, vagy az Önnek megfelelőt? Mik a tapasztalatai a párkeresés területén? Mennyire kezeli ezeket a tapasztalásokat tényként? Hogyan végződtek a kapcsolatai, mi volt a házassága felbomlásának az oka? Milyen mintát hozott magával otthonról? Milyen volt a szülei kapcsolata egymással, és milyen Önnel? Milyen most az édesapjához fűződő viszonya?
Hosszan folytathatnám még, egyre mélyebb és mélyebb rétegeket érintve, de egyelőre ezek mentén próbáljon meg elindulni, Önmagában megtalálni az őszinte válaszokat, s levonni a megfelelő következtetéseket.
Hogy mennyi időre van még szüksége, nem tudom megmondani, ha hajlandó tenni érte, a siker biztosan nem marad el.
És végül egy gyakorlat, amit javaslok Önnek: jelen időben, pontosan megfogalmazva gondolja át, majd írja le, hogy mit/kit szeretne az életébe vonzani, ügyelve arra, hogy ne a negatívumok (tehát ne a mit NEM szeretnék) hangsúlyozódjanak ki az írásából, hanem egy pozitív, előremutató képet fessen az ideális társáról, a jövendő életük körülményeiről.

Mindezekhez kívánok Önnek sok sikert!

www.napszikra.hu/terapeuta/palvolgyi-krisztina/transzperszonalis-szemleletu-konzultacio