Hogyan kezeljük a pubertáskori problémákat?

Tisztelt Orsolics Zoltán!
Három gyermekes szülőként ( mindhárom fiú) a legkisebb gyermekünkkel kapcsolatban azzal szembesülünk, hogy olyan mértékű és hirtelen pubertáskori problémák jelentkeznek amit nem tudok megfelelően kezelni. Túl vagyunk már két fiú felnőtté válásában ( velük sem volt egyszerű). A 12 éves fiam esetén a nyári szünetet követően, szabad szemmel is nyílvánvalóvá vált ( a felnőtté válás másodlagos nemi jellegei egyértelműsítették) hogy már nem lehez aranyos kisfiúként kezelni. Ezzel együtt a gyerek szerelmes lett, ami magával hozta a folyamatos titkolózást, a telefonon való éjszakába nyúló üzenetváltásokat, a tanulmányi eredmények romlását, és a szülők előtti hazudozást. Tavaly felvételi útján került be egy jó nevű nyolc osztálos gimnáziumba, és tartunk tőle, hogy az iskolában való elvárásokat nem fogja tudni teljesíteni, ami egyébként normál esetben nem okozna neki nehézséget. Arról nem is beszélve, hogy ha a tanárok kezdik majd megjegyezni az iskolában látottakat, ez sem fogja segíteni sem a mi sem pedig a gyerek helyzetét. Szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon toleránsak vagyunk a gyereknevelésben, igyekszünk kereteket szabni de inkább a szeretetet használjuk nevelési eszközként, de most kezd kiborulni a bili. A gyerek az iskolai tanulószoba helyett az udvaron barátnőzik, ha elvesszük a telefonját az itthoni tanulás idejére, akkor visszalopja azt, és folyamatosan konfrontálódunk már napi többszöri alkalommal is. Hozzáteszem a kislány csak 11 éves, de nagyon rámenős, így nem egyszerű ellensúlyozni az iskolai hatásokat. Vagy ez nem is probléma? Megoldás, ha elvesszük a telefonját, ha az iskolai órák végeztével hazahozzuk, ha minden eszközzel igyekszünk Őt korlátozni? Vagy beszéljünk a kislány szüleivel? Ez utóbbit nem tartjuk jó ötletnek, de ha kell megpróbáljuk. Eleinte szórakoztatónak találtuk a helyzetet, finoman korlátozva igyekeztük normális mederben tartani a dolgokat, de most már kissé elfajultak az események, mert elindult a csókolózás, a "szeretlek, akarlak" üzenetváltások.
A helyzet kezdi megmérgezni az itthoni családi harmóniát, és azt mindennél fontosabbnak tartjuk. Nagyszülők nincsenek, így minden feladat ránk hárul, de most úgy érezzük, kezd kicsúszni a kezünk közül az irányítás.
Várjuk tanácsait, vagy olyan forrás megjelölését ( könyv, internet) ahonnan több támpontot kapunk a probléma megoldására.
Köszönettel és Tisztelettel: T A