Kedves Anyuka!

Kérdése hozzám jutott el, remélem, segítségére tudok lenni!

Ha jól értem, a tapasztalt jelenség és az elválasztás egy időben történt? Hogyan választotta el kislányát és mi volt az indok rá?

A "mindenért hisztik vannak"- típusú dolog egy két éves gyermektől igazából nem szokatlan, sőt! Ilyenkor már kezdődik-zajlik az ún. dackorszak, az önállósodási törekvések, az "el is távolodnék-de még maradnék is", a "mindent tudok egyedül és ideges leszek, ha mégsem sikerül", a "nem tudom jól kifejezni magam" és sorolhatnám.
Ezen időszak intenzitása nagyban függ a gyermek veleszületett temperamentumától is. Egy alapvetően nyugodt típusú gyermek is "ki tud akadni", mikor belekerül ebbe a korszakba, de aki addig is vehemensebb volt, nála azután is esetleg intenzívebben mutatkozhat meg a dolog.
Ilyenkor válik szükségessé a határok bevezetése, ami olyan legyen, hogy nagy teret engedhessen a gyereknek, hadd önállósodjon, de azért biztonságot nyújtson neki, hogy beleütközhet valamibe, ha arról van szó. A szabályok, korlátok felállítása minden családban más, erre nem tudok konkrét javaslatot adni, hiszen ez eltérő, kinél mit szabad és mit nem. És persze rugalmasságot is kér ez a feladat az Ön részéről, hiszen időbe telik/telhet, mire ki tudja alakítani azt a módozatot, amiben jól tudnak együttműködni és segíti a "túlélést" és ezt a valóban megterhelő időszakot, ami mind gyereknek, mind szülőnek nehézséget okozhat.

A körömrágás és egyéb "tünetek" valóban jelezhetnek feszültséget, de én azt hiszem, hogy érdemes egészben nézni a dologra: amúgy jókedvű és kiegyensúlyozott? Tehát, ha egészében tekint kislányára Ön vagy édesapa, akkor milyennek látják?

Nagyon erősen érzem az Ön bűntudatát. Lehetséges, hogy a fejében úgy kapcsolódik össze, hogy az elválasztás okozza a jelenség intenzív mivoltát? Azt gondolom, hogy nagyon sokat tett Ön a kislánya lelki stabilitásáért és szuper, hogy ilyen sokáig szoptatta őt! Ennek a dolgonak pozitív hozadékai nem tűnnek el "csak úgy" és válnak semmissé, sőt, inkább jó alapokat adnak illetve a jó alapokat erősen stabilizálja. Sőt, meglátásom szerint, azok a gyerekek, akik érzelmileg biztonságban érzik magukat és válaszkész gondoskodásban volt részük, jobban átadják magukat a következő szinteknek, pl. a dackorszakban, hiszen megtanulta, hogy ő úgy van elfogadva, ahogy van és megteheti, hogy hangot adjon negatív érzéseinek, összezavarodottságának is és ezeknek mind helye is van! és ez jó! Mind a felnőttek, mind a gyermekek életében vannak negatív élmények, érzések is és ezek is hozzá tartoznak az életünkhöz!
Tehát, talán segítség lehet mindkettőjüknek, ha szabad lesz érezni azt is, ha valami nem klappol. Gondolok arra, hogy Anya is bevallhatja, hogy ez most túl ment az erején, elfáradt és sírni sem szégyen, hanem könnyebbséget hozó.
Az is lehet, hogy sok elfojtás van Önben és nem tudom, van-e segítsége, akivel meg tudja beszélni érzéseit? Barát, rokon vagy hasonló cipőben járó anya-társ. Kis lazítás, kikapcsolódás, személyes feltöltődés nagyon sokat lendíthet a dolgokon, segíthet türelmét is visszahozni.

Nem tudom, Önök hol élnek, de egyesületünk Klubjában is találkozhatna több anyával, akik hasonlón mennek át és a tapasztalatok cseréje is segítség lehet! ha gondolja, csatlakozzanak!

Ha pedig végképp úgy érzi, ereje végére ért és nincs kiút, fordulhat empatikus és megértő szaksegítséghez is- de gondosan válassza meg az illetőt!:-)

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2012-04-13 10:38:29