Kedves Anyuka!

Ez az időszak már az önállósodás, önállósodási törekvések időszaka és a határok próbálgatásáé. Valószínűleg, nem ez az egyetlen helyzet, melyben tapasztalja, hogy kisfia egyre többet szeretne egyedül irányítani. :-)
Neki szüksége van arra, hogy megtapasztalja, mennyi mindenre képes már anya nélkül, úgy igazán egyedül és közben muszáj korlátokba is ütköznie, hogy tudja, meddig terjed az ő határa és hol kezdődik a másik emberé.
Az utcai közlekedés problémájára azt tudom javasolni, hogy már indulás előtt beszéljen erről a kisfiával, és jelölje ki Ön a határokat, pl. ha zebrán megyünk át, akkor meg kell fogni az Ön kezét, de ha csak a járdán mennek, akkor a kisfia menjen belül, ön kívül és akkor nem lehet baj. Az is lényeges, hogy ha időre mennek valahova, induljanak el picit előbb, és számítsa bele az idejükbe a nézelődést, hiszen ebben a korban még nem jellemző a céltudatos járás, csak a "bóklászás", az csak 4 éves kor körül alakul ki, hogy céllal megy valahova. Addig le fogja nyűgözni minden pocsolya, falevél, kiskutya, stb. és meg fog állni, és nem fog tovább menni, Ön pedig ideges lesz a lehetséges késés miatt. Ezért legyen olyan utcán töltött idő, mikor cél nélkül vannak kinn (nem kell sehova menni időre), és csak lófráljanak együtt kinn, akkor elszaladgálhat, persze nem a kocsik közé.:-)
Ha időre kell menni valahova, és kicsit előbb indulnak el, és nézelődhet kedvére, talán nem fogja érezni a "kényszert" a zsiványkodásra, hiszen töltheti az idejét azzal, amit ő szeretne! Érzi a különbséget?

Fegyelmezni ebben a korban (sem) gondolom, hogy kiabálással, fenyegetéssel, stb. kellene, ezért én nem ajánlom, hogy rendszeresen tegye (persze az belefér, hogy félelmében rákiált, ha épp kiszaladni készül, és azt akkor a kisfia érzi is, hogy olyan területre tévedt, ami veszélyes), de ha Ön esetleg sokszor veszti el a türelmét és idegesen próbálja elérni, hogy ne szaladgáljon el, annál inkább meg fogja tenni!! Tehát ha kell, ezerszer mondja el türelmesen, hogy nem szaladunk el és ki, és dicsérje meg alaposan sokszor, ha sikerült! Higgye el, ez is átmeneti időszak, és ismétléssel, gyakorlással tanulnak a gyerekek, nem egyik pillanatról a másikra. Ha látja Önön, hogy vmi olyat tett, ami Önt boldoggá teszi, akkor azt fogja ismételni. Csak idő kérdése ez is, persze.
Figyelje meg azt is, hogy valóban veszélyes-e, ahogy közlekedik a fia, vagy Ön előre fél attól, hogy baj lesz? Nem szükséges az elkerített helyen való séta, ha már begyakorolják, hogy "ha anya hív, megállok", de ezt csak úgy tudják gyakorolni, ha Ön megelőlegezi fiának a bizalmat és érezheti, hogy felfedezheti a világot, biztonságban van anya mellett.
Hamarabb megtanulja, amit szeretne tőle, mint hinné, csak maradjon türelmes és kitartó és következetes! Amit kitalálnak maguknak szabályokat, azokat tartsák be mindketten (a kompromisszumra gondolok: "úton átmenni anya kezét fogva, de utána elenged kicsit messzebbre, és gyűjthetek gesztenyét, és utána megint vissza kell menni hozzá és megteszem, mert ha én jól viselkedem, anya is enged, így én is boldog vagyok").
Ne sajnálja erre az időt, és ne aggódjon, nem rontott el semmit, csak van egy csodás, világfelfedező fia, aki jelzi, hogy a határokat át lehet picit tolni és kéri, hogy ezt együtt tegyék meg!:-)

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2010-10-18 14:43:26