Kedves Bella!

Nagyon megértem, ez valóban nem könnyű helyzet!
Milyen szuper ügyes és okos kisfia van, hogy ilyen jól ki tudja fejezni érzéseit, aggodalmait! Ehhez pedig olyan szülők, olyan gondoskodó környezet kell, ami lehetővé teszi számára az érzelmi szabadságot, s ez nagyon fontos!
Nem tudom, mikortól, mennyi ideig tartott a székrekedés, s arról sincsen információm, gyermekorvost be kellett-e vonni, s hogyan szüntették meg a székrekedést. Legalábbis leveléből azt olvastam ki, hogy maga a székrekedés megszűnt, a fájdalomtól való félelem megmaradt. Ami teljesen érthető! A gyerekekben elég erősen tudnak rögzülni a kellemetlen élmények, s próbálná tolni az időt a következő kakilásnál, hátha akkor tolhatóak a kellemetlen élmények is, csak ugye ezzel pont ördögi körbe kerül, mert minél tovább visszatartja, annál nagyobb eséllyel megint fájdalmas lesz. (persze, nem törvényszerű)
Ha viszont széklete már laza és egyre többször át tudja élni, hogy a kakilás tud fájdalommentes is lenni, egyre nagyobb bátorsága lesz újra az elengedéshez. Ezt ki lehet egészíteni sok gyurmázással (ez nagyon sokat szokott segíteni hasonló problémáknál), szabadjátékokkal, szituációs játékokkal, ahol kijátszhatja magából ezen aggodalmait, s szabadrajzokkal is!
Amit még fontosnak tartok, hogy őszinték legyünk a gyermekkel, s adjunk hitelt a teljesen jogos félelmeiknek! Tehát nyugodtan el lehet mndani kisfiának, hogy érthető, hogy fél ettől, hisz számtalanszor átélte azt a fájdalmat, ami a kakilással járt, nagyon rossz lehetett. Szóval, hogy élhesse meg a félelmét, s közben kapja meg azt a fajta megnyugtatást, hogy ha gond lenne esetleg megint, akkor Ön tud segíteni!
Ha hosszabb távon is megmaradna ez a jelenség, vagy az evés/ivás gondokba ütközne, akkor gyermekpszichológus felkeresése javasolt!
Drukkolok Önöknek!

Üdvözlettel:


Dobiné Olasz-Papp Nóra
2020-07-15 22:35:26