Kedves Nóra!
Kisfiam lassan 11 hónapos, de a párom szüleitől az esetek 90%-ban sír. Amikor nem sír, akkor is nyöszörög, nem akar odamenni hozzájuk, egyszerűen semmit nem akar velük csinálni.
Azt azért még tudni kell, hogy párom szüleivel a pici fogantatása előtt nem voltunk jóba, beszélő viszonyba, ugyanis az anyukája nem tudta azt elfogadni, hogy lett valaki a fia életében rajta kívül. Mindenkinek a családba elhordtak mindennek és hazugságokat terjesztgettek. Azt még elmondom, ilyen eset volt korábban is.
3 hónapos terhes voltam, mikor elmondtuk mindenkinek, hogy babánk lesz, persze nekik is ( itt még nem voltunk jóba). Aztán párom megkért felejtsük el amik történtek, menjünk el hozzájuk. Belementem. Jártunk is néha hozzájuk
Domi születése után ránk akartak telepedni, de megkértük őket hagy találkozzunk 2 hetente, hogy azért nekünk is legyen olyan hétvége, hogy hárman vagyunk együtt. Nem tetszett nekik. Annyit még tudni kell, hogy az én szüleimet Domi az első perctől kezdve elfogadta, főleg anyukámat. Ő szokott is rá vigyázni fél napokat, amíg mi a párommal kikapcsolódunk. Anyummal nagyon szeret lenni, sokat játszanak és nem hiányol. Ezt onnan tudom, hogy amikor ott vagyunk én és a pici hetköznap akkor szinte csak a mamával akar játszani, például ilyenkor anyum tudja elaltatni is. Anyumat akárhányszor meglátja már mosolyog és menni akar hozzá.
Párom szüleinek nem tetszik, hogy anyumékkal jobban el van, ezt egyszer szóvá is tették páromnak, amire ő megmondta, ha ezt csinálják tovább nem fogunk menni 2 hetente sem. Ráerőszakolják magukat a picire
Én nem szoktam odaadni nekik mikor nagyon sír, de a párom van hogy hagyja. Sajnos az is előfordult, hogy a pici ilyen eset után nem aludt jól 2 éjszakát. Azt még talán tudni kell, hogy a párom szülei között se felhőtlen a viszony. Mit érezhet ilyenkor a kisfiam, mi lehet a baja? Mert bevallom én már ennek a 2 hetente szenvedésnek se tenném ki
Engem megvisel utána a dolog. Én feszült nem vagyok ha megyünk, túl vagyok a dolgokon, de a kisfiam nagyon zokon veszi a találkozókat. Volt jogy sírt a kezükbe és inkább probálták ők nyugtatni és nem adták oda, vagy éppen elvitték egy másik szobába ahol nem látott engem se és az apját sem.
Mi tudnánk tenni, hogy a fiamnak jobb legyen?
Választ köszönöm