Dobiné Olasz-Papp Nóra
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Témakörök ►
összes téma
általános információ kérése
alvásproblémák
cumi
dackorszak
elválasztás
étkezési problémák
fejlõdéssel kapcsolatos kérdések
félelem
féltestvér
gyász
homorító baba
hozzátáplálás
könyvajánló
koraszülés
kötõdés
közösségbe járás
napirend
párkapcsolat
pótcselekvés
sírás
sport választása
széklet visszatartása
szeparációs szorongás
szobatisztaság
szoptatás
szülés
testvérféltékenység
újraközeledési krízis
válás
várandósság
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Nóra!
Kislányom 3 hónapos, a jelenség pedig, amiről érdeklődnék, 3-4 hete kezdődött.
Kétgenerációs családi házban élünk, együtt az anyai nagyszülőkkel, a szomszédban pedig ott lakik a dédimama és a nagybácsi. Őket a kezdetektől ismeri. Illetve az apai nagyszülők és dédimama sem laknak messze, velük is heti szinten találkozik. Azonban néhány hete megfigyeltem, hogy a kislányom gyakran elkezd sírni, ha a nagypapa vagy a nagybácsi kerül képbe, ha beszélnek hozzá, egy darabig figyeli őket, esetleg halványan mosolyog is, aztán elkezd sírni. Ez néha előfordul a nagymamánál is, de nem olyan gyakran. Ez egyaránt érvényes azokra a nagyszülőkre, akikkel együtt lakik, és azokra is, akiket ritkábban lát. Egyik este annyira elkezdett sírni a nagypapának, hogy szinte visított, egyszer hallottam így sírni születésétől kezdve, amikor a 2 hónapos oltást kapta. Alig tudtam megnyugtatni, és az este folyamán többször is felsírt, mikor a nagypapa már nem volt jelen, akkor is. Anyukám szerint fájt valamije, de én erről nem vagyok meggyőződve, szerencsére az orvos sem talált nála semmit, rámondták, hogy biztosan fájt a hasa. Szerintem pedig apukámra reagált így, és volt egy hasonló, csak nem ennyire durva eset a nagybácsival is. Semmilyen rossz élménye nem kötődik tudtommal hozzájuk, és szerencsére az édesapjával ezt nem csinálja, de elképzelhető, hogy most valamiért kiborul a férfiaktól? Miért lehet ez, és hogyan reagáljuk le? Nagyon sajnálom a családtagokat is, mert rajonganak a piciért, de őrá sem akarok semmit ráerőszakolni.
Válaszát előre is köszönöm!
Adrienn
Kislányom 3 hónapos, a jelenség pedig, amiről érdeklődnék, 3-4 hete kezdődött.
Kétgenerációs családi házban élünk, együtt az anyai nagyszülőkkel, a szomszédban pedig ott lakik a dédimama és a nagybácsi. Őket a kezdetektől ismeri. Illetve az apai nagyszülők és dédimama sem laknak messze, velük is heti szinten találkozik. Azonban néhány hete megfigyeltem, hogy a kislányom gyakran elkezd sírni, ha a nagypapa vagy a nagybácsi kerül képbe, ha beszélnek hozzá, egy darabig figyeli őket, esetleg halványan mosolyog is, aztán elkezd sírni. Ez néha előfordul a nagymamánál is, de nem olyan gyakran. Ez egyaránt érvényes azokra a nagyszülőkre, akikkel együtt lakik, és azokra is, akiket ritkábban lát. Egyik este annyira elkezdett sírni a nagypapának, hogy szinte visított, egyszer hallottam így sírni születésétől kezdve, amikor a 2 hónapos oltást kapta. Alig tudtam megnyugtatni, és az este folyamán többször is felsírt, mikor a nagypapa már nem volt jelen, akkor is. Anyukám szerint fájt valamije, de én erről nem vagyok meggyőződve, szerencsére az orvos sem talált nála semmit, rámondták, hogy biztosan fájt a hasa. Szerintem pedig apukámra reagált így, és volt egy hasonló, csak nem ennyire durva eset a nagybácsival is. Semmilyen rossz élménye nem kötődik tudtommal hozzájuk, és szerencsére az édesapjával ezt nem csinálja, de elképzelhető, hogy most valamiért kiborul a férfiaktól? Miért lehet ez, és hogyan reagáljuk le? Nagyon sajnálom a családtagokat is, mert rajonganak a piciért, de őrá sem akarok semmit ráerőszakolni.
Válaszát előre is köszönöm!
Adrienn
Kedves Adrienn!
Ez biztosan meglepő és egyben ijesztő tapasztalás volt! A babáknál előfordulhat olyan, hogy akár egyik napról, pillanatról a másikra sírással reagáljanak bizonyos személyekre (az ő érzelmeikre, jelen állapotukra), akár anélkül, hogy konkrét rossz tapasztalata lett volna velük. Tulajdonképp ez csúcsosodhat ki abban, mikor a szeparációs szorongásról beszélünk:ha anya eltűnik a látótérből, a baba keserves sírásra fakad, mert ráébred hogy anya és ő nem egyek, ezért folytonos testkontaktusra van szüksége a megnyugváshoz.
Amit leírt kislányáról, még nem ez a fajta jelenségnek tűnik, pláne, hogy ez a szakasz fél éves korhoz közeledve kezdődik a leggyakrabban (egyéni eltérések persze adódhatnak!). Leveléből azt érzem, hogy kislánya valamire jelzést adott Önöknek, a szülőknek, hogy valamiért abban a helyzetben nem érzi jól magát. Nem valószínű, hogy konkrétan adott személynek szólt, hogy őt magát utasította volna el, csak már nem kívánt abban a helyzetben maradni. És ő ugye szavakkal még nem tudja elmondani, ha valami számára épp nem megfelelő, viszont a sírásra van reakció, válasz.
Az érintettekkel érdemes megbeszélni, hogy ne vegyék ezt magukra, érthető, ha rosszul esik, de higgyék el, a kislány most is szereti őket, ez nem ellenük szól! És persze, érdemes továbbra is a kislányuk jelzéseit tiszteletben tartva reagálni, ahogy eddig is! Sokszor érzi egy baba magát a legjobban anyánál, ebben lehetnek intenzívebb és lazább szakaszok, s ez így van rendjén! Nagyon jól tette, hogy kislányát próbálta megnyugtatni a saját testközelségével!
Bizonyos sírások konkrét okát sosem találjuk meg, nem megnevezhető (ez nagyfokú nehézséget is jelenthet, hisz olyan megnyugtató, ha tudom az okot s ezzel meg is szüntethetném a kiváltó okot), de minden esetben a célravezető, ha a babát meg tudjuk nyugtatni, az érett idegrendszerrel és személyiséggel rendelkező felnőttel pedig megbeszéljük, hogy ne aggódjon, szeresse továbbra az unokát bátran, mert ő is szereti őket, csak meg vannak a saját jelzései, érzelmei, véleményei s ez ugyanolyan fontos, mint bármelyik más embertársunk érzésvilága!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2016-03-17 09:35:39
Ez biztosan meglepő és egyben ijesztő tapasztalás volt! A babáknál előfordulhat olyan, hogy akár egyik napról, pillanatról a másikra sírással reagáljanak bizonyos személyekre (az ő érzelmeikre, jelen állapotukra), akár anélkül, hogy konkrét rossz tapasztalata lett volna velük. Tulajdonképp ez csúcsosodhat ki abban, mikor a szeparációs szorongásról beszélünk:ha anya eltűnik a látótérből, a baba keserves sírásra fakad, mert ráébred hogy anya és ő nem egyek, ezért folytonos testkontaktusra van szüksége a megnyugváshoz.
Amit leírt kislányáról, még nem ez a fajta jelenségnek tűnik, pláne, hogy ez a szakasz fél éves korhoz közeledve kezdődik a leggyakrabban (egyéni eltérések persze adódhatnak!). Leveléből azt érzem, hogy kislánya valamire jelzést adott Önöknek, a szülőknek, hogy valamiért abban a helyzetben nem érzi jól magát. Nem valószínű, hogy konkrétan adott személynek szólt, hogy őt magát utasította volna el, csak már nem kívánt abban a helyzetben maradni. És ő ugye szavakkal még nem tudja elmondani, ha valami számára épp nem megfelelő, viszont a sírásra van reakció, válasz.
Az érintettekkel érdemes megbeszélni, hogy ne vegyék ezt magukra, érthető, ha rosszul esik, de higgyék el, a kislány most is szereti őket, ez nem ellenük szól! És persze, érdemes továbbra is a kislányuk jelzéseit tiszteletben tartva reagálni, ahogy eddig is! Sokszor érzi egy baba magát a legjobban anyánál, ebben lehetnek intenzívebb és lazább szakaszok, s ez így van rendjén! Nagyon jól tette, hogy kislányát próbálta megnyugtatni a saját testközelségével!
Bizonyos sírások konkrét okát sosem találjuk meg, nem megnevezhető (ez nagyfokú nehézséget is jelenthet, hisz olyan megnyugtató, ha tudom az okot s ezzel meg is szüntethetném a kiváltó okot), de minden esetben a célravezető, ha a babát meg tudjuk nyugtatni, az érett idegrendszerrel és személyiséggel rendelkező felnőttel pedig megbeszéljük, hogy ne aggódjon, szeresse továbbra az unokát bátran, mert ő is szereti őket, csak meg vannak a saját jelzései, érzelmei, véleményei s ez ugyanolyan fontos, mint bármelyik más embertársunk érzésvilága!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2016-03-17 09:35:39
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}