Kedves Kata!
53 éves nő vagyok, egyedülálló. Fél éve ismertem meg egy 54 éves egyedülálló férfit. A kapcsolatunk nagyon jól indult. Hihetetlen összhang volt köztünk, és kölcsönös vonzalom. Aztán elkezdett bizonytalankodni, hogy ugyan úgy érezte megtalálta akit keresett, de a külsőm alapján mégsem vagyok olyan, akit ő ideálként elképzelt magának. Pár hétre megszakadt a kapcsolat. Akkor én megint jelentkeztem Nála, és újra elkezdtük építgetni a kapcsolatunkat. Amikor együtt voltunk, vagy leveleztünk, akkor vonzódott hozzám, a személyiségemmel elvarázsoltam. Amikor viszont nem találkoztunk (kicsit messzebb lakunk egymástól), akkor ez a hatás gyengült, és eltávolodott érzelmileg is. Ő fogalmazta így, hogy se velem, se nélkülem. Nem tudja eldönteni mi legyen, mert vonzom, szívesen kezdene velem komolyabb kapcsolatba, de attól fél, hogy akkor fog felbukkanni az életében a NAGY Ő, akit elképzelt, aki elsőre elvarázsolja, akivel minden működik és csodás, és akkor fél, hogy nem tudja mit tegyen, engem hagyjon el, vagy az álmait adja fel? Hiába magyaráztam neki, hogy ilyen csodalény nem létezik! Kezdjünk bele a kapcsolatba, aztán majd meglátjuk mi lesz?
Két hete megint megszakadt a kapcsolat. Ő vetette fel, hogy kicsit szüneteltessük, aztán amikor elfogadtam, akkor meg megsértődött, hogy miért fogadtam el az ajánlatot.... Szóval tényleg nem tudja mit is akar....
Nekem nagyon hiányzik, de ezúttal nem keresem semmiképp! De várom, hogy talán majd Ő egyszer csak jelentkezni fog, mert mégis hiányzom Neki!
Úgy érzem, ha ha ez bekövetkezik, akkor tartós, boldog kapcsolatunk lesz.
Szeretném kérdezni, hogy van-e, lesz-e dolgunk még egymással? Van-e helyünk egymás életében? Én nagyon bízom benne!!!
Válaszát előre is köszönöm! Merci