KEDVES KATA!
Nem tudom eldonteni hogy hànyadàn àllunk J-val,mostanàban nehéz kijonni vele és kezd fogyni a turelmem,pedig te is turelemre intettél.Most nem ir és én sem,azt tudom,hogy egy nehéz perioduson megy keresztul,de màr le szoktam arrol,hogy mindig csak azt nézzem,hogy mi a jo a màsiknak,mikor nekem sem konnyu.Ugy érzem,hogy nagyonis megérto voltam vele.Mindketten csalodtunk az elozo kapcsolatunkban és én legalàbbis bizalmatlan lettem és ez miatt van a hidegfront most kozottunk.Most majd elvàlik,hogy mennyire volt oszinte a ragaszkodàsa;;én mondtam neki,hogy velem mindent megbeszélhet,ha meggondolja magàt azt is elmodhatja,csak legyen oszinte.Azota nem irunk egymàsnak!En azért,mert idot akarok hagyni neki,nem akarom ot befolyàsolni.Tipikus férfi reakcio!O nyomult,most meg még annyi magyaràzatot sem ad,hogy miért ez a hirtelen lehulés.Ha nem ismerném ot màr gyerek korunk ota,egy percig sem foglalkoznék vele tovàbb.A kérdésem az lenne,hogy fog még jelentkezni,vagy ennyi volt,sok huho semmiért?Gondol még ràm,vagy o lezàrta,csak elfelejtett elkoszonni?Egyàltalàn szàmitok még neki?
Koszonom; Timotie