Kedves Lylia,
Dorka vagyok, idén leszek 40 éves, elvált, de társra lelt boldog ember, és egy 9 és fél éves szuper Domokos édesanyja :)
1975. szeptember 26-án, este 7-kor születtem Budapesten.
A még egy éve lakott frissen vásárolt, kicsinosított, szeretve berendezett, felújított lakásunkra hirtelen lett egy komoly vevő - nem is hirdettük :) - és meg is venné. Ahová költözhetnénk, kompromisszimokkal azért tűdzelt házikó (!) lenne, de hosszabb távon bizonyára megtérülő befektetés is, kutya-macskának bőven lenne hely, saját ház, ahol azt és úgy csinálunk, ahogy szeretnénk :) Azonban a páromat már kikészíti a társasáházi lakók viselkedése és az elképesztő zaj már végtelenül irritálja (nálam lényegesen rosszabbul viseli, és valóban tehetetlenek vagyunk)
Mégis félek, talán túl korai az eladás, talán nem készültem fel, hogy ilyen gyorsan tovább költözzünk, talán a lakásbeli komfortfokozathoz képest visszaesésként élném meg, talán még nem vagyok felkészülve az amúgy régóta vágyott családi házra? Tehát a kérdésem az: jó lesz e a döntésünk, ha most eladjuk a lakásunk és a kiszelmet házikót választjuk? Köszönöm, ha a napokban válaszoltok esetleg, mert döntenünk kell, és bevallom, most elakadtam. A párom menne, én még hezitálok.
Nagyon köszönöm Neked előre is,
dorka